2015. 05. 03.
A történtek után 4 nappal se tudom feldolgozni azt, ami történt ezzel az emberrel. Én öltem meg igazból.... nem, nem én vagyok "az Alak", de én küldtem rá őt, mert nyomoztam, hogy ki is lehet ő, erre megölik. El se hiszem, hogy ez történt. Ma viszont korán keltem, mert elmentem a Pretty Little Liars technikai nem tudom mihez, hogy segítsen leszedni a fájlokat a memóriáról. Azt mondta, hogy legalább 2 órába is telhet... aha, csak most nem fogok elmenni, mert múltkor is megtörtént már ez és öldöklés lett a vége, szóval vártam. 9.30 volt, mikor elindultam haza, még 10 percem volt a buszig, megnéztem az e-mail-jeim. Látom, hogy egy új üzenet, nemrég érkezett. Megnyitottam.
"Kedves, Sabrina Hallington.
Most rakja le a pendrive-ot, rajta a személyazonosságommal. Ha nem, kénytelen leszek elrabolni a szívét. Kitűnő orvos vagyok."
Ennyire hülyének néz? 2 pendrive-ot hoztam magammal, mert számítottam, hogy meg fog történni ez. Leraktam a buszmegállóba a pendrive-ot, majd felszálltam a buszra. Figyeltem a hátsó ablakon, de nem láttam, biztos megvárta, hogy a busz kikanyarodjon az utcából. Mikor hazaértem az volt az első, hogy berakjam a gépbe a pendrive-om. Tele volt több, mint 500 emberrel a pendrive, de nekem melyik kellhet? Belenéztem az első fájlba. 15 oldalas, tele adatokkal. Ez több napba is telhet, mire megtalálhatom őt. Az utolsó oldalon ott van, hogy kit zaklatott. Remek! Lefuttatok a gépen egy keresést a fájlok között, hogy keresse a "Sabrina Hallington" kulcsszót. Közben hallom, hogy kopogtatnak. Szólok Catherine-nek.
-Cat, édesem, nyisd ki kérlek!
-Ne haragudj, de a fürdőszobából semmilyen természetfeletti módon nem tudok az ajtóhoz jutni, ha megszeretnéd osztani a testi szépségeimet másokkal is, akkor szívesen.
-Én is szeretlek.
Odamentem, kinyitom. Egy 14-17 év körüli kisfiú áll az ajtó előtt.
-Szia, miben segíthetek?
-Sabrina Hallington?
-Személyesen. Pretty Little Liars rajongó vagy?
-Nem, vagyis szeretem..
Hogy kaphatta meg a címem? Fenn van a neten?
-Hogy jutottál ide? A netre felrakták, hogy hol lakom? Mondd, hogy nem..!
-Nyugi, nem. Ismerlek. Személyesen.
-Valóban? Te is ott laksz, ahol én laktam?
-Nem, nem. Én itt lakom, az egyik körzetben.
-Szeretnék bemutatkozni.
Biztos valami mutatványos vagy rábízták, hogy zoknit osztogasson.
-Luke Hallington vagyok.
Komolyan? Közös a nevünk? Lehet, hogy rokon... , de akkor tuti ismerném, hisz Hallington több ezer lehet a világon.
-És mi rokonok vagyunk?
-Igen.
-Nem a névrokonra gondoltam.
-Én se.
-Ja, jó. Akkor?
-Nos, én az öcséd vagyok.
Micsoda? Le-he-tet-len. Nekem soha nem volt se öcsém, se bátyám, se húgom, se nővérem. Világéletemben egyke voltam, pedig mindig fűztem, hogy lehessen tesóm.
-Az lehetetlen. A szüleim sose mondták, hogy lenne testvérem.
-Nekem se.
-Akkor, ezt te most kitaláltad, vagy mi? Nekem nincs idő a játszadozásokra.
-Ez nem az. Igaz. Ha bemehetek, akkor bebizonyítom.
Beengedjem? Úgyse lenne semmi bajom, tuti nem ő "az Alak". Vagy mégis? Egy gyerek képes lenne olyanokra, hogy megöljön embereket? Bár a mai világban semmin nem lepődök meg.
-Gyere.
Bejött, leült az asztalhoz, majd elővette a laptopját.
-Wi-Fi kód?
-Öö..
-Tudom. Sabrina, igaz?
-Aha.
Fellépett egy familytree.com nevű oldalra, ahol beírta a felhasználónevét, jelszavát. Majd mutatott egy családfát.
-Nézd, ez az oldal 20 éve üzemel, itt látod az IGAZI családfát.
Megnéztem, dédszülők, nagyszülők, szülők és 2 gyerek, valóban Luke.
-Ezt biztos csak te találtad ki, a mai gyerekek mindenre képesek.
-Nem, nézd csak.
Odaadta az anyakönyvét, amin az én anyukám neve állt, de lehúzták, majd az apai nagymamám, akit soha nem láttam, mert azt mondták a szüleim, hogy nem vagyunk jóban velük.
-A nagymamámhoz kerültél?
-Igen. Miután kiderítettem mindent, rákérdeztem a nagyinál és elmondta, hogy a szüleink nem voltak olyan anyagi helyzetben, hogy el tudjanak tartani 2 gyereket, így a nagyihoz küldtek és szerették volna, ha nem tartják a kapcsolatot. Így nem derült ki semmi.
-El se tudom hinni, hogy képesek voltak szétválasztani minket.
Ekkor épp kijön Cat melltartóban, bugyiban.
-Upsz. Nem tudtam, hogy vendégünk van.
-Igen, ő az öcsém, Luke Hallington.
-Nem is tudtam, hogy van öcséd.
-Én se.
-Jó, akkor mindjárt megbeszéljük, csaaak... előbb felkapom a ruhám.
Bement.
-Gondolom egy ilyen idős fiúnak ez volt a legszebb látvány.
-Ja, akik a lányokat szeretik.
-Mert?
-Meleg vagyok.
-Te is?
-Te is?
-Aha
-Aha
-Hát, Luke. Örülök, hogy fény derült mindenre.
-Én is. Majd beszélünk, megadom a teló számom, jelölj be Facebook-on, már ha akarod.
-Persze, hogy igen.
-Oksi. Akkor most nekem hamarosan suli, szóval szia.
-Szia.
Luke elment, Caty előjött.
-Gondolom, tetszett neki a látv..
-Meleg.
-Ja, jó. Családi vonás.
-Inkább testvéri.
-Na, akkor elmagyaráznád a dolgokat?
-Oké.
Elmagyaráztam mindent, majd mentem a gépemhez. Valaki kinyitotta az ablakot, tuti Cat. Nézem, nem találom sehol a pendrive-ot. Kérdeztem Catherine-t is, nála sincs. Majd kihúztam a billentyűzetet, amiben egy cetli volt.
"Szép próbálkozás, de ennél több kell, hogy sikerüljön megtudni, hogy ki vagyok."
Elfogott a félelemérzet. Elmondtam Catherine-nek, átnéztük a házat, sehol senki. Majd a biztonságiakat hívtuk, akik felszerelték a házat mindenféle biztonsági sz*rokkal, így csak nem sikerül bejutnia.
...
18. rész - Kitörés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése