2015. 04. 13.
Több napja minden úgy telik, ahogy szokott. Felkelek, elmegyek dolgozni, hazamegyek. Most tuti arra gondoltok, hogy akkor Chris-szel mikor beszélek? Nos, munkába menet meg jövet jön velem, hisz egyedül menni félek....mióta, tudjátok... volt az az Alak... Azóta nem láttam, mióta nem egyedül járok.. hálaistennek. Chris olyan aranyos, örülök, hogy ennyire odaadó. Kezdek nagyon beleszeretni ebbe a fiúba, de mi lesz Cat-tel? Tuti meg fog utálni, ha ez kiderül... és Ellen? Nagyot fog bennem csalódni, el se merem képzelni, hogy megtudja, de egyszer muszáj lesz döntenem. Mikor felkelek, látom, hogy Catherine itthon van.
-Hát, te?
-Itthon maradok, mert rosszul vagyok. Hányinger, fejfájás..
-Ja, értem.
-Amúgy van valami baj?
-Jól vagyok.
-Mármint..velünk? Mintha más lennél.
-Nem, nem. Semmi baj nincs. Nyugodj meg.
-Jó, csak már a temetés óta nem is csókoltál meg... meg nem is...tudod... szeretkeztünk.
-Ne haragudj, csak le vagyok strapálva. Majd bepótoljuk, ígérem.
-Remélem, mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni.
-Jó. Mennem kell.
-Te nem is mondod, hogy szeretsz?
Addigra viszont már kimentem. Annyira szarul érzem magam emiatt. Igaza van, semmi sincs rendben. Mindez az én hibám, hogy így viselkedek. Vissza is mentem. Rám néz.
-Szeretlek, Cat.
-Én is.
-Viszont nem vagyok biztos abban, hogy minden rendben.
-Mesélj.
Elmeséltem neki mindent, ami történt a temetésen és utána.
-Most nem tudom, hogy féltselek vagy utáljalak, amiért megcsaltál? Jobban tennéd, ha kiköltöznél.
-Ne tedd ezt, én még szeretlek.
-Nekem meg kell még ezzel birkóznom.
-Szeretlek..
-Menj, majd írok, ha máshogy látom a dolgokat.
Összepakoltam a cuccaimat, majd Chris-hez mentem. Hova máshova? Őt ismerem igazán. Mikor az ajtója előtt állok csak nézett.
-Költözünk?
-Csak én.
-Hogy hogy?
-Hát, elmondtam mindent neki. Rólunk is.
-Ja, végre. Szabadon enyém lehetsz.
Meg akar csókolni, de nem engedem.
-Mi a baj?
-Kell egy kis idő nekem...
-Mihez?
-Megemészteni a történteket.
-Hát jó. Érzel még iránta valamit?
-Nem tudom.
-Irántam?
-Nem tudom.
-Rendben, el ne késs.
-Nem kísérsz el?
-Jár innen egy busz, 3 perc és indul. Mikor végzel ott leszek.
-Oké, szia.
-Szia.
El is mentem a busszal, sikeresen le is szálltam, még volt 10 perc a kezdésig. Találkoztam Sasha Pieterse-el, aki Alison DiLaurentis-t játssza.
-Szia, Sasha.
-Szia, Sabrina. Mizujs?
-Szomorú vagyok.
-Mi a baj?
-Hát.. a párkapcsolatom nem épp a legfényesebb.
-Ismerős. Ilyenkor az a teendő, hogy adj időt a másiknak, ne siettesd. Ennyit tudsz csak tenni.
-Értem..
-Meghívhatlak egy kávéra?
-Meg, köszi.
-Természetes, kolléga.
Ezen elmosolyodtam picit. Annyira kedvesek velem. Nem ezek a beképzelt hollywoodi sztárocskák. Végeztünk 22. 33-ra ,de megvártam a 22.35-öt, mert akkora szokott ideérni Chris. Ki is mentem, de nem látom sehol. Felhívom, kicseng. Felhívom, kicseng... Ezt legalább ötször tettem meg, de semmi. Nem veszi fel. Kezdek kiakadni. Most mit tegyek? Nagyon félek.. Felhívom Catherine-t, kicseng. Vagy nem akarják felvenni vagy nem akarják, hogy felhívjam őket. Hagytam neki egy üzenetet. Várok, várok, várok. Mindjárt 23 óra, szóval kénytelen vagyok elindulni. 10 perc Chris innen, nem annyira sok. Lazán elsétálgatok, mikor meghallom, hogy zörög valami, hátrafordulok, de ott nincs senki, majd megfordulok és az alak előttem van. Hátraborulok. Elkezdek kúszni hátra, ő sétál után. Meglátok egy kukát, elé rúgom. Elbukik benne, addig gyors felállok és elkezdek a közparkhoz rohanni. Kb. 15 másodperccel később indul meg, látta, hogy a parkhoz futok. A játszótérnél bebújok a fedett csúszdába. Úgy hallom, hogy elrohan. Várok még. Ekkor elkezd csörögni a telefonom, Katy Perry pedig sikeresen felkelti a figyelmét az Alaknak. Elkezd bemászni a csúszdába, én elkezdek felmászni, de elkapja a lábam és leránt. Kihúz a csúszdából, a homok ránt. Néz rám, mikor valaki elkezd ordítani.
-SABRINA!!
Az Alak elrohan. Mikor közelebb jön a Valaki, látom, hogy ő Catherine. Annyira örülök neki.
-Jól vagy, Sabrina?
-Igen, jól, hála neked.
-Itt volt?
-Igen, mikor meghallott téged elrohant.
-Akkor semmi bajod?
-Kicsit izzadt vagyok, de elviselem.
-Akkor szupi.
-Mellesleg eldöntöttem, hogy szeretlek, téged akarlak. Eljöttél ezek után, bizonyítottad, hogy még mindig szeretsz.
-Ahogy mondod, még mindig és örökké.
-Szeretlek.
-Én is.
Taxival mentünk haza. Mikor levette a kabátját, megfogom és belerántom az ágyba.
-Azt hittem, hogy megakarsz fürdeni, mert mondtad, hogy izzadt vagy.
-Ha nem fulladsz meg, akkor most másra kerítenék időt.
-Kibírom.
Lefeküdtünk. Úgy látszik, hogy szeretem őt. Viszont Chris meg lesz*rta, hogy mi van velem.. ő szeretett egyáltalán? Lehet, de közel se annyira, mint Caty.
...
14. rész - Show biznisz
2015. június 30., kedd
2015. június 28., vasárnap
Something Special (Valami Különleges) //// 12. rész - Confused(Összezavarodva)
2014. 04. 09.
3 nap telt el a temetés óta, az eset óta csak arról álmodom. Nem arról, hogy le akar szúrni Mike, hanem a csókról Chris-szel. Be kell vallanom, hogy nagyon bejön. Most meg jöhet az álleszbikus duma, de biszexuális vagyok, mondtam már. Nem vetem meg a fiúkat sem, főleg egy ilyen... jó , nem nyáladzom. Viszont még mindig szeretem Catherine-t, sőt, de Chris is feltört mellé a szeretési listámon. Ma lesz a Pretty Little Liars idei évadának 1. forgatása, amiben benne leszek, 4 órára kell ott lennem. Érdekesség, hogy Chris lakása pont közel esik a forgatás helyszínéhez, szóval lehet meglátogatom, hisz nemrég ment haza. Biztos örülne egy kis kajának, szóval csináltam hamburgereket neki. Catherine természetesen pont akkor lép be az ajtón.
-Szia. drága. Mmm, de finom illatok.
-Aha.
-Alig várom, hogy beleharapjak.
-Igazából a....a... sorozat szereplőit szeretném meglepni ezekkel.
-Ja..jó.
-Bocsi.
-Nem, semmi baj. Nem tudtam.
-Tudom.
-Csak pár papírért jöttem haza.
-Oké.
-Szia. Szeretlek.
-Szia.
Hú, ez kemény helyzet volt. Majdnem kimondtam, hogy: "ezt Chris-nek viszem". Nézett volna szerintem. Le is vágta volna, hogy nem tiszta valami. El is indultam 13 óra körül, 13. 25-re értem Chris-hez.
-Szius.
-Szia, Sab. Gyere be.
-Szép lakás.
-Köszi. Tán csak nem hamburger?
-De, a kedvenced, igaz?
-Figyeltél rám akkor.
-Egyértelmű.
Megcsókol, hagyom. Most tökre k*rvának hiszem magam. Komoly ezt csinálom? Régen megvetettem az ilyen embereket, de most én is ezzé váltam. Chris nekilök az ágyának, eldőlök és rám mászik és megtörténik az, aminek meg kell.
-Mizu, szépségem?
-Úristen, mennyi az idő?
-15.59
-B*zdmeg!!
-Mi van?
-Forgatás.
-Nem mondtad..
-Tudom, szia.
Gyors felöltözök és rohanok. 16. 10-re érek oda. Marlene King nem vág valami pozitív fejet.
-Ó, helló.
-Elnézést.
-10 percet késtél... nem akarunk egész nem forgatni, drága... Már a többiek készen vannak, haladjál... MOST, INDULJ.
Gyors átöltöztem, kisminkeltek, megcsinálták a hajam.
-Annyira sajnálom.
-Sajnálhatod, miattad fél órás késésünk van. 16 óra az 16 óra. Nem 16 óra 10 perc és nem 16.01. Még egy ilyen és vége.
-Értettem.
-Helyes, haladjunk emberek.
23 órakor végeztünk. Az 5 főszereplő csaj, Lucy, Shay, Ashley, Troian és Sasha odajöttek hozzám.
-Szia.
-Sziasztok.
-Ne aggódj Marlene miatt, a kezdőkkel így viselkedik, meg kell tanulniuk a rendszert. Minél többet leszel annál enyhébb lesz.
-Köszönöm szépen.
-Egyébként nagyon ügyes voltál.
-Köszi csajok.
-Egyszer elmehetnénk kávézni.
-Örülnék neki.
-Szia.
-Sziasztok.
Tök jó, a lányoknak tetszett az alakításom. Bár lehet, hogy csak bátorításként mondták, amúgy meg tök pocsék voltam.. Oda mentem Marlene-hoz.
-Jó estét.
-Mondd.
-Jó voltam?
-Jó, de nem a legjobb. Mindig arra törekedj, hogy a legjobbat hozd ki magadból. Bocsánat, de mennem kell, 2 nap múlva talizunk. Szia.
-Viszlát.
-Mondtam, hogy nem kell magáznod.. Attól, hogy leszidtalak nem utállak meg semmi.
-Rendben. Akkor szia.
-Jó éjt.
Mikor mentem ki, a parkolóban egy alakot láttam. Szembe állt velem, megijedtem. A tánccsapat egyik tagja lehet, vagyki? Elkezdtem rohanni. Rohant utánam. Ki lehet az? Chris vagy Cat? Csak megakarnak ijeszteni? Csak nem.. Rohanok tovább. Az alak is rohan utánam. Közben gyors befordulok egy épületbe, ahol Chris lakik, majd elbújtam egy kuka háta mögé. Láttam, hogy az alak továbbrohan. Ha már ott vagyok, akkor bemegyek Chris-hez. Be is mentem, nézett is, hogy mit keresek itt ilyen későn, valószínű aludt vagy már közel volt hozzá. Elmeséltem neki mindent.
-Komoly követett egy alak?
-Ja, elképesztően féltem.
-Szerintem nem kéne hazamenned.
-Szerintem se.
Megcsörren a telefonom, látom, hogy Caty hív.
-Szia, Caty. Nem tudok hazamenni, mert egy messzi helyszínen forgatunk. Holnap otthon leszek.
-Oké, szívem. Vigyázz magadra, Puszi.
-Puszi, jó éjt.
Letettem a telefont.
-Na, akkor úgy látszik, hogy itt alszok.
-Szerintem is. Maradt a hambikból, ha éhes vagy.
-Á, nem.. telefaltam magam a forgatásos szenyákkal..
-Okés. Akkor menj és fürödj meg, vigyázok rád.
-Szeretlek.
Megcsókolom. Most mondtam ezt neki először.
-Szeretlek.
Ő is most használta ezt a szót először.
El is mentem zuhanyozni, majd együtt néztük az "Amerika legviccesebb videó"-t, arra aludtunk el.
...
13. rész - Félek.
3 nap telt el a temetés óta, az eset óta csak arról álmodom. Nem arról, hogy le akar szúrni Mike, hanem a csókról Chris-szel. Be kell vallanom, hogy nagyon bejön. Most meg jöhet az álleszbikus duma, de biszexuális vagyok, mondtam már. Nem vetem meg a fiúkat sem, főleg egy ilyen... jó , nem nyáladzom. Viszont még mindig szeretem Catherine-t, sőt, de Chris is feltört mellé a szeretési listámon. Ma lesz a Pretty Little Liars idei évadának 1. forgatása, amiben benne leszek, 4 órára kell ott lennem. Érdekesség, hogy Chris lakása pont közel esik a forgatás helyszínéhez, szóval lehet meglátogatom, hisz nemrég ment haza. Biztos örülne egy kis kajának, szóval csináltam hamburgereket neki. Catherine természetesen pont akkor lép be az ajtón.
-Szia. drága. Mmm, de finom illatok.
-Aha.
-Alig várom, hogy beleharapjak.
-Igazából a....a... sorozat szereplőit szeretném meglepni ezekkel.
-Ja..jó.
-Bocsi.
-Nem, semmi baj. Nem tudtam.
-Tudom.
-Csak pár papírért jöttem haza.
-Oké.
-Szia. Szeretlek.
-Szia.
Hú, ez kemény helyzet volt. Majdnem kimondtam, hogy: "ezt Chris-nek viszem". Nézett volna szerintem. Le is vágta volna, hogy nem tiszta valami. El is indultam 13 óra körül, 13. 25-re értem Chris-hez.
-Szius.
-Szia, Sab. Gyere be.
-Szép lakás.
-Köszi. Tán csak nem hamburger?
-De, a kedvenced, igaz?
-Figyeltél rám akkor.
-Egyértelmű.
Megcsókol, hagyom. Most tökre k*rvának hiszem magam. Komoly ezt csinálom? Régen megvetettem az ilyen embereket, de most én is ezzé váltam. Chris nekilök az ágyának, eldőlök és rám mászik és megtörténik az, aminek meg kell.
-Mizu, szépségem?
-Úristen, mennyi az idő?
-15.59
-B*zdmeg!!
-Mi van?
-Forgatás.
-Nem mondtad..
-Tudom, szia.
Gyors felöltözök és rohanok. 16. 10-re érek oda. Marlene King nem vág valami pozitív fejet.
-Ó, helló.
-Elnézést.
-10 percet késtél... nem akarunk egész nem forgatni, drága... Már a többiek készen vannak, haladjál... MOST, INDULJ.
Gyors átöltöztem, kisminkeltek, megcsinálták a hajam.
-Annyira sajnálom.
-Sajnálhatod, miattad fél órás késésünk van. 16 óra az 16 óra. Nem 16 óra 10 perc és nem 16.01. Még egy ilyen és vége.
-Értettem.
-Helyes, haladjunk emberek.
23 órakor végeztünk. Az 5 főszereplő csaj, Lucy, Shay, Ashley, Troian és Sasha odajöttek hozzám.
-Szia.
-Sziasztok.
-Ne aggódj Marlene miatt, a kezdőkkel így viselkedik, meg kell tanulniuk a rendszert. Minél többet leszel annál enyhébb lesz.
-Köszönöm szépen.
-Egyébként nagyon ügyes voltál.
-Köszi csajok.
-Egyszer elmehetnénk kávézni.
-Örülnék neki.
-Szia.
-Sziasztok.
Tök jó, a lányoknak tetszett az alakításom. Bár lehet, hogy csak bátorításként mondták, amúgy meg tök pocsék voltam.. Oda mentem Marlene-hoz.
-Jó estét.
-Mondd.
-Jó voltam?
-Jó, de nem a legjobb. Mindig arra törekedj, hogy a legjobbat hozd ki magadból. Bocsánat, de mennem kell, 2 nap múlva talizunk. Szia.
-Viszlát.
-Mondtam, hogy nem kell magáznod.. Attól, hogy leszidtalak nem utállak meg semmi.
-Rendben. Akkor szia.
-Jó éjt.
Mikor mentem ki, a parkolóban egy alakot láttam. Szembe állt velem, megijedtem. A tánccsapat egyik tagja lehet, vagyki? Elkezdtem rohanni. Rohant utánam. Ki lehet az? Chris vagy Cat? Csak megakarnak ijeszteni? Csak nem.. Rohanok tovább. Az alak is rohan utánam. Közben gyors befordulok egy épületbe, ahol Chris lakik, majd elbújtam egy kuka háta mögé. Láttam, hogy az alak továbbrohan. Ha már ott vagyok, akkor bemegyek Chris-hez. Be is mentem, nézett is, hogy mit keresek itt ilyen későn, valószínű aludt vagy már közel volt hozzá. Elmeséltem neki mindent.
-Komoly követett egy alak?
-Ja, elképesztően féltem.
-Szerintem nem kéne hazamenned.
-Szerintem se.
Megcsörren a telefonom, látom, hogy Caty hív.
-Szia, Caty. Nem tudok hazamenni, mert egy messzi helyszínen forgatunk. Holnap otthon leszek.
-Oké, szívem. Vigyázz magadra, Puszi.
-Puszi, jó éjt.
Letettem a telefont.
-Na, akkor úgy látszik, hogy itt alszok.
-Szerintem is. Maradt a hambikból, ha éhes vagy.
-Á, nem.. telefaltam magam a forgatásos szenyákkal..
-Okés. Akkor menj és fürödj meg, vigyázok rád.
-Szeretlek.
Megcsókolom. Most mondtam ezt neki először.
-Szeretlek.
Ő is most használta ezt a szót először.
El is mentem zuhanyozni, majd együtt néztük az "Amerika legviccesebb videó"-t, arra aludtunk el.
...
13. rész - Félek.
2015. június 26., péntek
Something Special (Valami Különleges) //// 11. rész - Funeral (Temetés)
2015. 04. 06.
Mikor felkeltem elképesztően rossz érzés fogott el. Belegondoltam, hogy ott vagyok a temetésen és mindenki csúnyán néz rám. Szükségem van nekem erre, hogy beszólogassanak? Nem, egyáltalán nincs, de megígértem az álmomban Sophia-nak, hogy ott leszek, így nem szegem meg a szavam és elmegyek. Ennyit megérdemel. Catherine-t nem viszem inkább, nem akarom, hogy halljon abból a vitából, amiből lesz akármit is. Gyors letusoltam, ettem pár falatot és mentem a busszal, a temetés előtt pár perccel értem oda. Mi volt az első, ami fogadott? MIRANDA. Mi a sz*rt keres ő itt, aki soha nem becsülte meg se Sophie-t, se a csapatot? Jó, mondom én, aki ott hagyta a versenyen a csapatát a döntőnél, de akkor is. Azért is lett elküldve, mert örült annak, hogy Sophia nincs köztünk. Hülye r*banc. Természetesen nem bírta ki, hogy ne szóljon hozzám.
-Ó, hellóka. Hallottam, hogy milyen lelkesen biztattál mindenkit, hogy nyernek, majd ott hagytad őket. Jól tetted.
-Nem a te dolgod, na pá.
-Nehogy a tiéd legyen az utolsó szó...
Ott is hagytam. Mentem tovább. Az edző volt az, akit láttam.
-Jó napot, edző.
-Már nem kell, hogy így hívj vagy magázz. Nem vagyok többé edző és nem is akarok az lenni. Nem a vereség miatt, Sophie halála miatt okolható vagyok én is.
-Dehogyis.
-Dehogynem. Minek kellett elmennünk a helyszínre? Nem változtatott úgyse semmin. Hiába néztük meg a színpadot és gyakoroltunk ott, vesztettünk.
-Az én hibámból.
-Egy ember nem okolható a vesztésért, mindenki hibája volt, nem csak a tiéd.
-Ha én nem szállok ki, akkor nyerhettünk volna, mert szerintem ez is sokat számított, hogy én: aki bátorította őket.... megfutamodott.
-Nem, nem futamodtál meg. A szerep kellett, az fontosabb volt számomra, én se döntöttem volna másképp.
-Hiába is mondja, a fő hibás én voltam.
-Ha nem hiszel nekem, sajnálom.
Az edző elsétál, megy a templomhoz. Remek egy nap, mit ne mondjak. Már csak a csapat hiányzik. Ahogy közeledek a templomhoz, látom, hogy belül le vannak foglalva helyek a táncosoknak, mind meg van töltve, kivéve egyet. Kicsit arrébb megyek és látom, hogy az én nevem van ott. Most üljek le? Igen? Nem? De. Azért is. Aztán látom, hogy Michael, aki a székem mellett ül ráköp.
-Nem kértem, hogy takarítsd le a székem.
-Téged akarlak megtakarítani, de nem lehet, mert lány vagy, bár nálad lehet kivételt teszek.
-Nem félek tőled..
-Jobban teszed, mert téged ásnak el következőnek.
-Nehogy dugába dőljön a terved cicabogár.
Szóval nem ültem le, inkább arrébb mentem és ott álltam végig a temetést. Nagyon szép volt, ha lehet egy temetésre ezt a jelzőt használni. Elbúcsúztak a családtól, a barátoktól és a tánccsapattól is. Mikor mondták a nevem elkezdett a tánccsapat fújolni, akkor volt az a pillanat, hogy kimegyek és lesz*rok mindent. Nem tettem, Sophia miatt vagyok itt, nem ezek miatt. Meg is változott a véleményem arról, hogy a Pretty Little Liars-ből szerzett pénzem felajánljam nekik. Inkább égetem el, mintsem nekik adjam. Mikor vége lett a temetésnek, odamentek a szülők mindenkihez és megköszönték, hogy eljöttek, köztük hozzám is. A tánccsapat dühös szemekkel nézett rám. Mikor kimentem a hátam mögött jött a tánccsapat. Megfordultam.
-Na, mit akartok? Megölni, felkötni, megkínozni? Nyugodtan, gyerünk, mert nem érdekeltek. Sophie mellesleg nevetne rajtatok, hogy ezt csináljátok, főleg az ő temetésen, mert köztudott: velem volt a legjobban, nem veletek, sőt néhányokat ki nem állhatott, mint téged Köpködő Vipera, ismertebb nevén Michael Johannson. Folyton leordítottad, ha véletlen rosszul lépett, miközben te bénáztál végig, ő belejött. Szégyen vagy! SZÉGYEN! Az egész csapat az. Gusztustalanok vagytok mind, egytől egyig. Azok maradtok örökre. Gyerünk, üssetek már!
Ekkor Michael elővesz egy zsebbicskát és elkezd vele fenyegetni.
-Ha ennyire jóban voltál vele, akkor mehetsz mellé a sírban.
-Mike, fejezd be.
-K*ssolj, Chris.
-Nem, ne vidd túlzásba!!
Chris kiakarja kapni a kezéből, de véletlen úgy fogta meg Chris a bicskát, hogy végig húzta rajta a kezét és abban a vonalban ömlött a vér. Többen elrohantak, ott hagytak Chris-t.
-Látod, megmerem tenni.
-Gyerünk, akkor tedd.
Mike hezitál.
-Fogd be a pofád és akkor lehet, hogy megúszod annyival, mint Chris.
-Gyenge vagy, erőtlen, gyere csak.
Ekkor elkezd rohanni felém, de megbotlik. Úgy látszik, hogy nem tanították meg neki, hogy a kést lefelé kell tartani, ő felfelé tartotta, gondolom tudjátok, hogy nem élte túl, egyenesen a szívét találta el. Azonnal meghalt.
-Figyelned kéne a lábad elé, nem figyelmetlenül rohanni egy késsel.
Oda mentem Chris-hez, aki fehér volt, mint a fal. Szakítottam a ruhámból egy darabot, majd elszorítottam neki a sebet, azonnal hívtam a sürgősségit. Pár perc se kellett és már ott is voltak. Az edző pont akkora ért oda.
-Mi történt?
-Hosszú.
-Van időm.
Elmentünk egy kávézóba, ahol elmeséltem mindent.
-Féltem, hogy történni fog valami, de ez.... El se hiszem...Szóval Michael is meghalt.
-Meg, Chris pedig nagyon rosszul van, de nem fog legalább... tudod.
-Végre letegeztél.
-Nem figyeltem. Ha hazamegyek tuti, hogy Cat többé nem enged sehová. Sőt, ha a sajtó meghallja, hogy mi történt, na az lesz még sz*r.
-Elhiszem, beszélj a rendőrökkel, hogy ne adjanak ki információt.
-Jó ötlet, köszönöm.
Felhívtam a rendőröket, megígérték, hogy egy szót sem szólnak, így nem tudja felkapni a sajtó. Catherine többször is hívott, mondtam neki, hogy még van egy kis elintéznivalóm. Be akartam nézni Chris-hez. Kedvesek voltak, azonnal beengedtek.
-Szia, Chris.
-Szia, Sab.
-Köszönöm.
-Mit?
-Megvédtél.
-Csak azért, hogy tudd: én soha nem szidtalak, mert nem láttam az értelmét.
-Rólad nem is gondoltam volna, hogy tennéd.
-Akkor jó.
-Hoztam neked virágot, a kedvenc virágstandomnál csináltattam.
-Nagyon szép, köszönöm.
Chris ágyának a szélén ültem, a szemébe néztem. A gyönyörű tengerkék szemébe, ami elkápráztatott.
-Mellesleg nagyon szép vagy, csak kár, hogy nem a fiúk jönnek be.
-Valójában mindkettő kecsegtető.
Majd odahajolok és csókolózunk. Egy órán keresztül, majd hazamentem. Cat fogadott az ajtóban.
-Na, miújság? Mi történt? Beszólt valamelyikük?
-Semmi különös nem volt. Hála istennek, nem történt semmi durva.
-Örülök neki. Olyan későn értél haza, több mint 10 órán keresztül hol voltál?
-Volt még egy halotti tor szerűség.
-Ja, már azt hittem, hogy megcsalsz.
-Dehogy.
...
12. rész - Összezavarodva
Mikor felkeltem elképesztően rossz érzés fogott el. Belegondoltam, hogy ott vagyok a temetésen és mindenki csúnyán néz rám. Szükségem van nekem erre, hogy beszólogassanak? Nem, egyáltalán nincs, de megígértem az álmomban Sophia-nak, hogy ott leszek, így nem szegem meg a szavam és elmegyek. Ennyit megérdemel. Catherine-t nem viszem inkább, nem akarom, hogy halljon abból a vitából, amiből lesz akármit is. Gyors letusoltam, ettem pár falatot és mentem a busszal, a temetés előtt pár perccel értem oda. Mi volt az első, ami fogadott? MIRANDA. Mi a sz*rt keres ő itt, aki soha nem becsülte meg se Sophie-t, se a csapatot? Jó, mondom én, aki ott hagyta a versenyen a csapatát a döntőnél, de akkor is. Azért is lett elküldve, mert örült annak, hogy Sophia nincs köztünk. Hülye r*banc. Természetesen nem bírta ki, hogy ne szóljon hozzám.
-Ó, hellóka. Hallottam, hogy milyen lelkesen biztattál mindenkit, hogy nyernek, majd ott hagytad őket. Jól tetted.
-Nem a te dolgod, na pá.
-Nehogy a tiéd legyen az utolsó szó...
Ott is hagytam. Mentem tovább. Az edző volt az, akit láttam.
-Jó napot, edző.
-Már nem kell, hogy így hívj vagy magázz. Nem vagyok többé edző és nem is akarok az lenni. Nem a vereség miatt, Sophie halála miatt okolható vagyok én is.
-Dehogyis.
-Dehogynem. Minek kellett elmennünk a helyszínre? Nem változtatott úgyse semmin. Hiába néztük meg a színpadot és gyakoroltunk ott, vesztettünk.
-Az én hibámból.
-Egy ember nem okolható a vesztésért, mindenki hibája volt, nem csak a tiéd.
-Ha én nem szállok ki, akkor nyerhettünk volna, mert szerintem ez is sokat számított, hogy én: aki bátorította őket.... megfutamodott.
-Nem, nem futamodtál meg. A szerep kellett, az fontosabb volt számomra, én se döntöttem volna másképp.
-Hiába is mondja, a fő hibás én voltam.
-Ha nem hiszel nekem, sajnálom.
Az edző elsétál, megy a templomhoz. Remek egy nap, mit ne mondjak. Már csak a csapat hiányzik. Ahogy közeledek a templomhoz, látom, hogy belül le vannak foglalva helyek a táncosoknak, mind meg van töltve, kivéve egyet. Kicsit arrébb megyek és látom, hogy az én nevem van ott. Most üljek le? Igen? Nem? De. Azért is. Aztán látom, hogy Michael, aki a székem mellett ül ráköp.
-Nem kértem, hogy takarítsd le a székem.
-Téged akarlak megtakarítani, de nem lehet, mert lány vagy, bár nálad lehet kivételt teszek.
-Nem félek tőled..
-Jobban teszed, mert téged ásnak el következőnek.
-Nehogy dugába dőljön a terved cicabogár.
Szóval nem ültem le, inkább arrébb mentem és ott álltam végig a temetést. Nagyon szép volt, ha lehet egy temetésre ezt a jelzőt használni. Elbúcsúztak a családtól, a barátoktól és a tánccsapattól is. Mikor mondták a nevem elkezdett a tánccsapat fújolni, akkor volt az a pillanat, hogy kimegyek és lesz*rok mindent. Nem tettem, Sophia miatt vagyok itt, nem ezek miatt. Meg is változott a véleményem arról, hogy a Pretty Little Liars-ből szerzett pénzem felajánljam nekik. Inkább égetem el, mintsem nekik adjam. Mikor vége lett a temetésnek, odamentek a szülők mindenkihez és megköszönték, hogy eljöttek, köztük hozzám is. A tánccsapat dühös szemekkel nézett rám. Mikor kimentem a hátam mögött jött a tánccsapat. Megfordultam.
-Na, mit akartok? Megölni, felkötni, megkínozni? Nyugodtan, gyerünk, mert nem érdekeltek. Sophie mellesleg nevetne rajtatok, hogy ezt csináljátok, főleg az ő temetésen, mert köztudott: velem volt a legjobban, nem veletek, sőt néhányokat ki nem állhatott, mint téged Köpködő Vipera, ismertebb nevén Michael Johannson. Folyton leordítottad, ha véletlen rosszul lépett, miközben te bénáztál végig, ő belejött. Szégyen vagy! SZÉGYEN! Az egész csapat az. Gusztustalanok vagytok mind, egytől egyig. Azok maradtok örökre. Gyerünk, üssetek már!
Ekkor Michael elővesz egy zsebbicskát és elkezd vele fenyegetni.
-Ha ennyire jóban voltál vele, akkor mehetsz mellé a sírban.
-Mike, fejezd be.
-K*ssolj, Chris.
-Nem, ne vidd túlzásba!!
Chris kiakarja kapni a kezéből, de véletlen úgy fogta meg Chris a bicskát, hogy végig húzta rajta a kezét és abban a vonalban ömlött a vér. Többen elrohantak, ott hagytak Chris-t.
-Látod, megmerem tenni.
-Gyerünk, akkor tedd.
Mike hezitál.
-Fogd be a pofád és akkor lehet, hogy megúszod annyival, mint Chris.
-Gyenge vagy, erőtlen, gyere csak.
Ekkor elkezd rohanni felém, de megbotlik. Úgy látszik, hogy nem tanították meg neki, hogy a kést lefelé kell tartani, ő felfelé tartotta, gondolom tudjátok, hogy nem élte túl, egyenesen a szívét találta el. Azonnal meghalt.
-Figyelned kéne a lábad elé, nem figyelmetlenül rohanni egy késsel.
Oda mentem Chris-hez, aki fehér volt, mint a fal. Szakítottam a ruhámból egy darabot, majd elszorítottam neki a sebet, azonnal hívtam a sürgősségit. Pár perc se kellett és már ott is voltak. Az edző pont akkora ért oda.
-Mi történt?
-Hosszú.
-Van időm.
Elmentünk egy kávézóba, ahol elmeséltem mindent.
-Féltem, hogy történni fog valami, de ez.... El se hiszem...Szóval Michael is meghalt.
-Meg, Chris pedig nagyon rosszul van, de nem fog legalább... tudod.
-Végre letegeztél.
-Nem figyeltem. Ha hazamegyek tuti, hogy Cat többé nem enged sehová. Sőt, ha a sajtó meghallja, hogy mi történt, na az lesz még sz*r.
-Elhiszem, beszélj a rendőrökkel, hogy ne adjanak ki információt.
-Jó ötlet, köszönöm.
Felhívtam a rendőröket, megígérték, hogy egy szót sem szólnak, így nem tudja felkapni a sajtó. Catherine többször is hívott, mondtam neki, hogy még van egy kis elintéznivalóm. Be akartam nézni Chris-hez. Kedvesek voltak, azonnal beengedtek.
-Szia, Chris.
-Szia, Sab.
-Köszönöm.
-Mit?
-Megvédtél.
-Csak azért, hogy tudd: én soha nem szidtalak, mert nem láttam az értelmét.
-Rólad nem is gondoltam volna, hogy tennéd.
-Akkor jó.
-Hoztam neked virágot, a kedvenc virágstandomnál csináltattam.
-Nagyon szép, köszönöm.
Chris ágyának a szélén ültem, a szemébe néztem. A gyönyörű tengerkék szemébe, ami elkápráztatott.
-Mellesleg nagyon szép vagy, csak kár, hogy nem a fiúk jönnek be.
-Valójában mindkettő kecsegtető.
Majd odahajolok és csókolózunk. Egy órán keresztül, majd hazamentem. Cat fogadott az ajtóban.
-Na, miújság? Mi történt? Beszólt valamelyikük?
-Semmi különös nem volt. Hála istennek, nem történt semmi durva.
-Örülök neki. Olyan későn értél haza, több mint 10 órán keresztül hol voltál?
-Volt még egy halotti tor szerűség.
-Ja, már azt hittem, hogy megcsalsz.
-Dehogy.
...
12. rész - Összezavarodva
2015. június 25., csütörtök
Something Special (Valami Különleges) //// 10. rész - Moments (Pillanatok)
2015. 04. 05.
30 napja vagyok New Yorkban! Ez alatt a kis idő alatt elképesztően sok mindent történt velem, ezért megünnepeljük Cat-tel és elmegyünk palacsintázni. Bár ezek közül nem épp mind ünnepelendő, mint a haláleset, a balesete. Viszont itt ismerkedtem meg a szerelmemmel és sikerült állást kapnom a Pretty Little Liars szereplőgárdájában. Ez alatt az idő alatt úgy érzem, hogy sokat változtam, a személyiségem és a hozzáállásom is. Anyuval ismét szent a béke, apámat nagy ívből..., a város büszke, hogy itt vagyok. Ez alatt a nap alatt meglátogattuk Catherine anyukáját. Köszöntem neki.
-Csókolom.
-Szia, nem veszek sütit.
-Anya, ő a barátnőm.
-Te leszbikus vagy? Úristen....
-Mondtam már, hogy igen...
-Nem emlékszem.
-Mert van egy betegséged, ami miatt nem.
-Ne nevettess, makk egészséges vagyok.
-Aj, most jön az a rész, amikor megmutatom Neki az orvosi papírokat, elkezd sírni, majd megbékél.
Catherine-nek igaza is lett.
-Azta.
-Mondtam, hogy ezt fogja csinálni. Ha nem 5-ször, akkor egyszer se mondtam el ezt neki.. A legszarabb, hogy nekem fáj megsirattatni.
-Sajnálom, cica.
Megakarnám csókolni, de az anyja ránk ordít.
-No, no, no, no. Az én hazámban nem lesz női csók.
-Anya.
-Sajnálom, kell egy kis idő, mire elfogadom, hogy nem lesznek unokáim.
-Örökbe lehet fogadni.
-Ja, valamilyen néger gyereket. Remek!
-Ne légy rasszista, kérlek. Ugyanolyan emberek.
-Randa emberek.
-Jól van. Megyünk is, ha csak ezt csinálod.
-Ne haragudj, de tudod, hogy milyen vagyok.
-Igen, tudom. Nem ilyen. Most egész héten rasszista leszel, jövő héten meg majd szobrot akarsz nekik emelni.
-Ne nevettess, azoknak?
-Szia, anya.
-Szia, lányom. Csak szólok, hogy egy nő követ melletted, ha nem vennéd észre.
-Ő a barátnőm.
-Akkor szólj neki, hogy másképp öltözzön, mert én sarkon álló kisasszonynak gondoltam, aki követ, hogy elvágja a torkod, kizsebeljen és elvigye az autód.
-Anyud kicsit kezd idegesíteni, Cat. Felpofoznám, ha nem haragszol.
-Megértem, miért mondod. Nem figyel arra, hogy miket beszél, de mint mondtam: Jövő héten meg imádni fog téged.
-El se tudom hinni, hogy nem viszitek el egy pszichológushoz.
-Mit érnénk vele? Berakják az őrültek otthonába és ott hal meg? Semmivel nem jobb. Itthon jobb helye van.
-Nem tesz kárt magában?
-Nem, eddig nem tett. Nem is hinném, hogy fog. Ő nem pszichopataféle. Ő csak egy zavarodott anya, akit egy zavarodott betegség kapott el és nem lehet normális élete.
-Sajnálom.
-Ha tudnád, hogy én mennyire, hogy elhoztalak.
-Örülök, hogy elhoztál. Legalább megismertem.
-Ja, akit fel akartál pofozni.
-Tudod, hogy nem tettem volna meg. Azzal meg nem lett volna jobb, ha örökre titkolod előlem anyukád.
-Tudom. Szeretlek.
-Én is téged. Amúgy apukádról soha nem meséltél..
-Nos, az apám. Születésemkor lelépett, nem ismertem.
-Sajnálom. Anyukád hogy nevelt fel téged ezzel a betegségével?
-Akkor még nem volt ennyire beteg, csak feledékeny. Pár éve kezdődött nála és egyre rosszabb.
Egészen hazáig nem is szólaltunk meg, még otthon se. Azt mondta, hogy fáradt és lefekszik. Közben néztem, hogy kaptam egy üzenetet. Nem mástól, mint Sophia szüleitől.
-Mi a baj?
Ő csak hallgat, folytatja a sírást.
-Sophia!
Többször is a nevén szólítom, egyre hangosabban.
-FIGYELJ MÁR RÁM!!!!
-Nem tehetem.
-Miért? Miért nem?!?!?!
-Nem jössz el a temetésemre.
-Mert félek a lányoktól.
-Értem, tehát a félelmed felülkerekedik a szereteten.
-Nem, csak nem akarok balhét, legalább aznap legyen nyugtod.
-Nem lesz, mert nem jössz. Ha a lányok szerettek engem, akkor nem fognak perpatvart csapni.
-Igazad lehet.
-Kérlek, kérlek, gyere el. Az a k*csög lelőtt engem, téged nem hálaistennek, de te végeztél vele.
-Me-me-meghalt? Nem megölni akartam.
-Pedig sikerült. Jól tetted. Fejet fejért, fogat fogért.
-Én nem hiszek az erőszakban, csak védeni akartam az embereket.
-Így van, jól is tetted. Megölted, a legjobb dolog, amit tettél.
-NEM, NEM, NEM. NEM HALHATOTT MEG!!!
Felriadok. Tiszta izzadtság vagyok, mintha most futottam volna le a maratont. Gyors megnézek egy cikket a buszos dolgunkról, amiben azt írják, hogy erős agyrázkódást szenvedett, de él. Hála istennek. A lelkiismeretem így tisztább, hogy tudom, hogy nem tehetek senki haláláról. Viszont, el fogok menni a temetésre, csak azért is!
...
11. rész- Temetés
30 napja vagyok New Yorkban! Ez alatt a kis idő alatt elképesztően sok mindent történt velem, ezért megünnepeljük Cat-tel és elmegyünk palacsintázni. Bár ezek közül nem épp mind ünnepelendő, mint a haláleset, a balesete. Viszont itt ismerkedtem meg a szerelmemmel és sikerült állást kapnom a Pretty Little Liars szereplőgárdájában. Ez alatt az idő alatt úgy érzem, hogy sokat változtam, a személyiségem és a hozzáállásom is. Anyuval ismét szent a béke, apámat nagy ívből..., a város büszke, hogy itt vagyok. Ez alatt a nap alatt meglátogattuk Catherine anyukáját. Köszöntem neki.
-Csókolom.
-Szia, nem veszek sütit.
-Anya, ő a barátnőm.
-Te leszbikus vagy? Úristen....
-Mondtam már, hogy igen...
-Nem emlékszem.
-Mert van egy betegséged, ami miatt nem.
-Ne nevettess, makk egészséges vagyok.
-Aj, most jön az a rész, amikor megmutatom Neki az orvosi papírokat, elkezd sírni, majd megbékél.
Catherine-nek igaza is lett.
-Azta.
-Mondtam, hogy ezt fogja csinálni. Ha nem 5-ször, akkor egyszer se mondtam el ezt neki.. A legszarabb, hogy nekem fáj megsirattatni.
-Sajnálom, cica.
Megakarnám csókolni, de az anyja ránk ordít.
-No, no, no, no. Az én hazámban nem lesz női csók.
-Anya.
-Sajnálom, kell egy kis idő, mire elfogadom, hogy nem lesznek unokáim.
-Örökbe lehet fogadni.
-Ja, valamilyen néger gyereket. Remek!
-Ne légy rasszista, kérlek. Ugyanolyan emberek.
-Randa emberek.
-Jól van. Megyünk is, ha csak ezt csinálod.
-Ne haragudj, de tudod, hogy milyen vagyok.
-Igen, tudom. Nem ilyen. Most egész héten rasszista leszel, jövő héten meg majd szobrot akarsz nekik emelni.
-Ne nevettess, azoknak?
-Szia, anya.
-Szia, lányom. Csak szólok, hogy egy nő követ melletted, ha nem vennéd észre.
-Ő a barátnőm.
-Akkor szólj neki, hogy másképp öltözzön, mert én sarkon álló kisasszonynak gondoltam, aki követ, hogy elvágja a torkod, kizsebeljen és elvigye az autód.
-Anyud kicsit kezd idegesíteni, Cat. Felpofoznám, ha nem haragszol.
-Megértem, miért mondod. Nem figyel arra, hogy miket beszél, de mint mondtam: Jövő héten meg imádni fog téged.
-El se tudom hinni, hogy nem viszitek el egy pszichológushoz.
-Mit érnénk vele? Berakják az őrültek otthonába és ott hal meg? Semmivel nem jobb. Itthon jobb helye van.
-Nem tesz kárt magában?
-Nem, eddig nem tett. Nem is hinném, hogy fog. Ő nem pszichopataféle. Ő csak egy zavarodott anya, akit egy zavarodott betegség kapott el és nem lehet normális élete.
-Sajnálom.
-Ha tudnád, hogy én mennyire, hogy elhoztalak.
-Örülök, hogy elhoztál. Legalább megismertem.
-Ja, akit fel akartál pofozni.
-Tudod, hogy nem tettem volna meg. Azzal meg nem lett volna jobb, ha örökre titkolod előlem anyukád.
-Tudom. Szeretlek.
-Én is téged. Amúgy apukádról soha nem meséltél..
-Nos, az apám. Születésemkor lelépett, nem ismertem.
-Sajnálom. Anyukád hogy nevelt fel téged ezzel a betegségével?
-Akkor még nem volt ennyire beteg, csak feledékeny. Pár éve kezdődött nála és egyre rosszabb.
Egészen hazáig nem is szólaltunk meg, még otthon se. Azt mondta, hogy fáradt és lefekszik. Közben néztem, hogy kaptam egy üzenetet. Nem mástól, mint Sophia szüleitől.
"Kedves, Sabrina Hallington.
Lányunk, Sophia, mint tudod, elhunyt. Nem akarunk emiatt hibáztatni, hisz nem a te hibád, az övé, mivel nem figyelte, hogy hova kell mennie, de okolhatom, nem hallja úgysem. Lényegre térve, szeretnénk, ha eljönnél a temetésére. Nemcsak mi, de Sophia is ezt szeretné, hogy ott legyél. Minden tánccsapatos tagot meghívtunk. A temetés 2015. 06. 26-án, reggel 9-kor lesz tartva, a helyi temetőben. További szép napot"
Egyértelmű, hogy nem fogok menni. Nem azért, mert nem tisztelem a családját és nem azért, mert nem szerettem Sophia-t, hanem azért, mert a végén ki is emelték, hogy az EGÉSZ TÁNCCSAPAT ott lesz a temetésen. Ha meglátnak, az első az lesz, hogy elkezdenek okolni, majd a táncverseny miatt fognak hibáztatni, végül megtépnek. Erre pedig igazán nincs szükségem. Már 21-kor lefekszek, Cat nagyban durmol mellettem. Az éjszaka folyamán egy elképesztő rémálom gyötör. Természetesen, a sors megint azt akarja, hogy temetésre menjek. Sophia van benne, aki sír. Oda rohanok hozzá és megkérdezem tőle:-Mi a baj?
Ő csak hallgat, folytatja a sírást.
-Sophia!
Többször is a nevén szólítom, egyre hangosabban.
-FIGYELJ MÁR RÁM!!!!
-Nem tehetem.
-Miért? Miért nem?!?!?!
-Nem jössz el a temetésemre.
-Mert félek a lányoktól.
-Értem, tehát a félelmed felülkerekedik a szereteten.
-Nem, csak nem akarok balhét, legalább aznap legyen nyugtod.
-Nem lesz, mert nem jössz. Ha a lányok szerettek engem, akkor nem fognak perpatvart csapni.
-Igazad lehet.
-Kérlek, kérlek, gyere el. Az a k*csög lelőtt engem, téged nem hálaistennek, de te végeztél vele.
-Me-me-meghalt? Nem megölni akartam.
-Pedig sikerült. Jól tetted. Fejet fejért, fogat fogért.
-Én nem hiszek az erőszakban, csak védeni akartam az embereket.
-Így van, jól is tetted. Megölted, a legjobb dolog, amit tettél.
-NEM, NEM, NEM. NEM HALHATOTT MEG!!!
Felriadok. Tiszta izzadtság vagyok, mintha most futottam volna le a maratont. Gyors megnézek egy cikket a buszos dolgunkról, amiben azt írják, hogy erős agyrázkódást szenvedett, de él. Hála istennek. A lelkiismeretem így tisztább, hogy tudom, hogy nem tehetek senki haláláról. Viszont, el fogok menni a temetésre, csak azért is!
...
11. rész- Temetés
2015. június 24., szerda
Something Special (Valami Különleges) //// 9. rész - We do this! (Megcsináljuk!)
2015. 03. 29.
Már csak 1 nap választ el minket a versenytől, elképesztő. Mellesleg nem értem, hogy miért nem tudtunk volna ott maradni erre az egy napra, de mindegy. Elkezdtem kicsit hiányolni Cat-et is. Mikor hazaértem az első az volt, hogy Catherine odarohan, megcsókol és elmondja, hogy annyira örül, hogy épségben megúsztam. Elmeséltem neki mindent, ami 2 nap alatt történt, pl. a buszost, azt, hogy a csapattagunk halt meg, meg még azt is, hogy a CSK (csapatk*rvája) -t kirúgta az edzőnk. Megkértem, hogy keressen rá Miranda Grosewild-ra. Miért? Azt mondta Miranda, hogy az apja fő támogató volt, nem hittem nagyon neki, amíg az edző nem erősítette meg. Kiderült, hogy 4 generáció óta vezetik Amerika 2. legjobb hotelét, ami mellesleg itt van, New York-ban. Rákerestem a tánccsapatunkra, ahol 2 támogatónk van: Grosewild-ék hotelje és a OnePenny benzinkút. Hála istennek az idei szezonra kifizettek mindent, de a a következő évben nem fogja megoldani a költségeket a OnePenny. A táncosok, énekesek bérét főleg nem, kivéve ha nem nyerünk és szerzünk támogatókat. 14. 23-kor elkezdtünk edzeni, az edző nem figyel, egyszer azt vesszük észre, hogy kimegy, nem jött vissza 2 órája. Szóltam a csajoknak, hogy majd én kimegyek hozzá. Ki is mentem, látom sír és a padon ül.
-Mi a baj, edző?
-Szerinted, mi? Elvesztette a csapatunk a legnagyobb támogatót.
-Tudom, az én hibám.
-Ez kivételesen az enyém. Hülye voltam, feldúlt és nem gondolkodtam. Ha ezek az érzelmek nem lépnek közbe, akkor tuti, hogy még itt lenne Miranda, főleg a pénzéért, nem azért mert olyan jó táncos, átlagos, de jónak nem mondható.
-Az idei évben nincs baj.
-Ja, csak nem lesz világvége 2015-ben, ott lesz 2016,17...úristen.
-Ha szerzünk támogatókat?
-Ja, max ha nyerünk.
-Szerintem nagyon jók vagyunk.
-Szerintem is, csak többen is lesznek nagyon jók a versenyen.
-Akkor mit tudunk tenni?
-Nyerni, ennyit.
-Mindent bele fogunk adni.
-Remélem is.
Bemegyek és elkezdem buzdítani a csapatot:
-Kinek fontos ez a csapat?
Mindenki felnyújtja a kezét.
-Remek, szóval mindenkinek. Akkor most megkérek mindenkit, hogy adjon bele mindent, amit csak tud, mert muszáj jónak, sőt a legjobbnak bizonyulnunk a versenyen, mert elvesztettük a legnagyobb támogatónk, így b*szhatjuk, ha vesztünk, mert mindennek vége, mert nem lesz senki, aki támogathatná a csoportot anyagiakkal. Szóval, hajrá, mindent bele!!
Mindenki tele akaraterővel kiáltja el magát, hogy: "Hajrá" Elképesztően jó volt, az edző is elmosolyodott. 22 óra után pár perccel értem haza, Cat már dolgozni ment, mert jól van, én vacsoráztam, majd meglestem az e-mail-jeimet, ahol volt egy I. Marlene King-től. Megnyitottam.
2013. 03. 30.
A héten szokásoshoz méltóan nem aludtam semmit. Elmeséltem a történetem Caty-nek, aki szokásához hívően sajnált engem és azt mondta, hogy nem lenne a helyemben. A szokásomhoz méltóan ismét nem tudom, hogy melyiket válasszam: Csapat vs. PLL? PLL vs. Csapat? El is mentem szokásomhoz hívően sétálni (igen, direkt említem ennyiszer a "szokásomhoz hívően/méltóan"-t), hátha sikerül döntenem, hát nem. Nem tudom, hogy képes lennék-e rá, hogy a végén felültessem a csapatomat, akik számítanak rám. Az utolsó előtti nap én buzdítottam őket, hogy adjanak bele mindent és kilépek a végén. Valószínűleg megkapom üzikbe, hogy: "hülye k*rva, r*banc, p*csa", de ezt még el tudom viselni, viszont azt, hogy látom, ahogy az edzőm elveszíti a munkáját, sőt mást is, ha meglátja, hogy nem vagyok ott: a reményt. Nem felvágásként, de valamennyire én tartom a reményt bennük. Nem lenne szívem ehhez, de belegondolni abba, hogy 22 napja azért vagyok itt, hogy kitörjek, nem azért, hogy segítsek egy csapatnak. Már elképesztően sokat vártam arra, hogy Marlene küldje nekem az e-mail-t, hogy: "Várunk" stb. Képes lennék kihagyni ezt a nagy lehetőséget? Nem tudom. Közben eszembe jutott, hogy felhívom anyát. Megtettem.
-Szia.
-Szia.
-Hogy vagy, lányom?
-Jól, te?
-Én is..
-Vagyis nem vagyok igazán jól.
-Mi a baj?
-Tudod, történtek dolgok..
-Mesélj.
Elmeséltem neki mindent, ami ebben a 22 napban történt.
-Elképesztően sok minden történt, örülök, hogy ilyen talpraesett vagy mindig.
-Hát, ebben a választás dologban.
-Csak gondolkodj kicsit. Menj el a meghallgatásra, erre vártál mióta, hogy felfedezzenek. A kapott pénzből pedig tudnád a csapatot szponzorálni, mert nem 5 dollárt fogsz hetente kapni.
-Ez jó ötlet, anya. Köszi. Szia.
-Máskor is, hiányzol.
-Te is nekem. Szeretlek.
-Én is.
-Szia.
Megérte felhívni anyát. Olyat mondott, ami eszembe se jutott volna. A PLL -el járnánk legjobban. Szerepelhetnék egy világszerte ismert műsorban, tudnám szponzorálni a csapatot. Mindenki jól jár, max annyi lehet a baj, hogy elvesztik a versenyt, de az kis kár, ha sikerül fenn tartani a csapatunkat. Így ott is voltam a casting-on. Marlene integetve és mosolyogva fogadott.
-Örülök, hogy itt vagy.
-Én is. Nagy áldozatokat kellett meghoznom, de igen.
-Nézd, erre.
Bevitt egy konferenciaterembe, ahol átbeszéltünk mindent. Kitöltöttem az adatlapomat, a szerződést és a PLL színészekkel is taliztam, nem autogram miatt, hanem azért, mert letesztelték a színészi tehetségem. Meg voltak vele elégedve. Marlene el is mondta az első forgatás időpontját, helyszínét. 18 óra körül indultam haza, 19-re otthon is voltam. Elmeséltem, hogy mi történt Catherine-nek, aki szintén nagyon örült, el is mentünk vacsorázni, majd egy romantikus sétával zártuk az estét. Felnéztem a Facebook-omra és az történt, amit sejtettem. Utálkozó üzenetek az üzenőfalamon, sőt blogokon, oldalakon, még Perez Hilton is megírta, hogy milyen szemétséget csináltam. Majd ha kérdeznek a riporterek úgyis tisztázom a nevem. A csapatunk a 4. helyen végzett, úgy, hogy többen megbotlottak, látszott rajtuk, hogy nem akarják, mindezt pedig kire a legegyszerűbb kenni? Rám. Kaptam egy üzenetet, amit maga, a mi drága edzőnk írt.
...
10. rész - Pillanatok
Már csak 1 nap választ el minket a versenytől, elképesztő. Mellesleg nem értem, hogy miért nem tudtunk volna ott maradni erre az egy napra, de mindegy. Elkezdtem kicsit hiányolni Cat-et is. Mikor hazaértem az első az volt, hogy Catherine odarohan, megcsókol és elmondja, hogy annyira örül, hogy épségben megúsztam. Elmeséltem neki mindent, ami 2 nap alatt történt, pl. a buszost, azt, hogy a csapattagunk halt meg, meg még azt is, hogy a CSK (csapatk*rvája) -t kirúgta az edzőnk. Megkértem, hogy keressen rá Miranda Grosewild-ra. Miért? Azt mondta Miranda, hogy az apja fő támogató volt, nem hittem nagyon neki, amíg az edző nem erősítette meg. Kiderült, hogy 4 generáció óta vezetik Amerika 2. legjobb hotelét, ami mellesleg itt van, New York-ban. Rákerestem a tánccsapatunkra, ahol 2 támogatónk van: Grosewild-ék hotelje és a OnePenny benzinkút. Hála istennek az idei szezonra kifizettek mindent, de a a következő évben nem fogja megoldani a költségeket a OnePenny. A táncosok, énekesek bérét főleg nem, kivéve ha nem nyerünk és szerzünk támogatókat. 14. 23-kor elkezdtünk edzeni, az edző nem figyel, egyszer azt vesszük észre, hogy kimegy, nem jött vissza 2 órája. Szóltam a csajoknak, hogy majd én kimegyek hozzá. Ki is mentem, látom sír és a padon ül.
-Mi a baj, edző?
-Szerinted, mi? Elvesztette a csapatunk a legnagyobb támogatót.
-Tudom, az én hibám.
-Ez kivételesen az enyém. Hülye voltam, feldúlt és nem gondolkodtam. Ha ezek az érzelmek nem lépnek közbe, akkor tuti, hogy még itt lenne Miranda, főleg a pénzéért, nem azért mert olyan jó táncos, átlagos, de jónak nem mondható.
-Az idei évben nincs baj.
-Ja, csak nem lesz világvége 2015-ben, ott lesz 2016,17...úristen.
-Ha szerzünk támogatókat?
-Ja, max ha nyerünk.
-Szerintem nagyon jók vagyunk.
-Szerintem is, csak többen is lesznek nagyon jók a versenyen.
-Akkor mit tudunk tenni?
-Nyerni, ennyit.
-Mindent bele fogunk adni.
-Remélem is.
Bemegyek és elkezdem buzdítani a csapatot:
-Kinek fontos ez a csapat?
Mindenki felnyújtja a kezét.
-Remek, szóval mindenkinek. Akkor most megkérek mindenkit, hogy adjon bele mindent, amit csak tud, mert muszáj jónak, sőt a legjobbnak bizonyulnunk a versenyen, mert elvesztettük a legnagyobb támogatónk, így b*szhatjuk, ha vesztünk, mert mindennek vége, mert nem lesz senki, aki támogathatná a csoportot anyagiakkal. Szóval, hajrá, mindent bele!!
Mindenki tele akaraterővel kiáltja el magát, hogy: "Hajrá" Elképesztően jó volt, az edző is elmosolyodott. 22 óra után pár perccel értem haza, Cat már dolgozni ment, mert jól van, én vacsoráztam, majd meglestem az e-mail-jeimet, ahol volt egy I. Marlene King-től. Megnyitottam.
"Kedves Sabrina!
Sajnálom, hogy csupán most értesítelek, de holnap 14. 30-kor lenne a meghallgatás, amit nem tudok átrakni más időpontra, ez az utolsó casting Sara Harvey karakteréhez! Remélem találkozunk. Szia."
Ez csak vicc. Tuti álmodom, hogy akkor van a casting, amikor a fellépés? Nem lehet, lehetetlen, hogy így kicsesszen velem a sors. Képes lennék cserben hagyni a csapatot azért, hogy egy világhírű sorozatban szerepelhessek és végre a reflektorfényben állhassak, ami miatt idejöttem?2013. 03. 30.
A héten szokásoshoz méltóan nem aludtam semmit. Elmeséltem a történetem Caty-nek, aki szokásához hívően sajnált engem és azt mondta, hogy nem lenne a helyemben. A szokásomhoz méltóan ismét nem tudom, hogy melyiket válasszam: Csapat vs. PLL? PLL vs. Csapat? El is mentem szokásomhoz hívően sétálni (igen, direkt említem ennyiszer a "szokásomhoz hívően/méltóan"-t), hátha sikerül döntenem, hát nem. Nem tudom, hogy képes lennék-e rá, hogy a végén felültessem a csapatomat, akik számítanak rám. Az utolsó előtti nap én buzdítottam őket, hogy adjanak bele mindent és kilépek a végén. Valószínűleg megkapom üzikbe, hogy: "hülye k*rva, r*banc, p*csa", de ezt még el tudom viselni, viszont azt, hogy látom, ahogy az edzőm elveszíti a munkáját, sőt mást is, ha meglátja, hogy nem vagyok ott: a reményt. Nem felvágásként, de valamennyire én tartom a reményt bennük. Nem lenne szívem ehhez, de belegondolni abba, hogy 22 napja azért vagyok itt, hogy kitörjek, nem azért, hogy segítsek egy csapatnak. Már elképesztően sokat vártam arra, hogy Marlene küldje nekem az e-mail-t, hogy: "Várunk" stb. Képes lennék kihagyni ezt a nagy lehetőséget? Nem tudom. Közben eszembe jutott, hogy felhívom anyát. Megtettem.
-Szia.
-Szia.
-Hogy vagy, lányom?
-Jól, te?
-Én is..
-Vagyis nem vagyok igazán jól.
-Mi a baj?
-Tudod, történtek dolgok..
-Mesélj.
Elmeséltem neki mindent, ami ebben a 22 napban történt.
-Elképesztően sok minden történt, örülök, hogy ilyen talpraesett vagy mindig.
-Hát, ebben a választás dologban.
-Csak gondolkodj kicsit. Menj el a meghallgatásra, erre vártál mióta, hogy felfedezzenek. A kapott pénzből pedig tudnád a csapatot szponzorálni, mert nem 5 dollárt fogsz hetente kapni.
-Ez jó ötlet, anya. Köszi. Szia.
-Máskor is, hiányzol.
-Te is nekem. Szeretlek.
-Én is.
-Szia.
Megérte felhívni anyát. Olyat mondott, ami eszembe se jutott volna. A PLL -el járnánk legjobban. Szerepelhetnék egy világszerte ismert műsorban, tudnám szponzorálni a csapatot. Mindenki jól jár, max annyi lehet a baj, hogy elvesztik a versenyt, de az kis kár, ha sikerül fenn tartani a csapatunkat. Így ott is voltam a casting-on. Marlene integetve és mosolyogva fogadott.
-Örülök, hogy itt vagy.
-Én is. Nagy áldozatokat kellett meghoznom, de igen.
-Nézd, erre.
Bevitt egy konferenciaterembe, ahol átbeszéltünk mindent. Kitöltöttem az adatlapomat, a szerződést és a PLL színészekkel is taliztam, nem autogram miatt, hanem azért, mert letesztelték a színészi tehetségem. Meg voltak vele elégedve. Marlene el is mondta az első forgatás időpontját, helyszínét. 18 óra körül indultam haza, 19-re otthon is voltam. Elmeséltem, hogy mi történt Catherine-nek, aki szintén nagyon örült, el is mentünk vacsorázni, majd egy romantikus sétával zártuk az estét. Felnéztem a Facebook-omra és az történt, amit sejtettem. Utálkozó üzenetek az üzenőfalamon, sőt blogokon, oldalakon, még Perez Hilton is megírta, hogy milyen szemétséget csináltam. Majd ha kérdeznek a riporterek úgyis tisztázom a nevem. A csapatunk a 4. helyen végzett, úgy, hogy többen megbotlottak, látszott rajtuk, hogy nem akarják, mindezt pedig kire a legegyszerűbb kenni? Rám. Kaptam egy üzenetet, amit maga, a mi drága edzőnk írt.
"Szia.
Nyugodj meg, nem azért írok, hogy lehordjalak mindennek, csak azért, hogy megértem a döntésed. Azért jöttél ide, hogy kitörj az átlag életből, a sors pedig azt akarta, hogy egy napon legyen a két esemény. A helyedben én is ezt választottam volna. Ne idegeskedj, majd a csapattal megoldjuk valahogy!"
Elkezdtem sírni, mert ez a pár sor igazán elmondja, hogy valójában nagyon csalódott, attól, hogy nem írja le..A szavak iróniája nagyon érezhető, de megígérem nekik is, hogy a csapat nem fog megszűnni, ha minden PLL pénzem rájuk kell költenem, akkor is....
10. rész - Pillanatok
2015. június 23., kedd
Something Special (Valami Különleges) //// 8. rész - Unexpectedly (Váratlanul)
2015. 03. 28.
Csupán 3 nap maradt a fellépésig. Az 1. nap nagyon szar volt, a 2. nap jó volt, sőt életem legjobb napja, a 3. -4. nap már jó volt. Egészen jól összekovácsolódtam a táncosokkal, az énekesekkel, sőt még elkezdtem kedvelni (el se hiszem, hogy ezt mondom) az edzőnket is. Tök durva. Cat-el nem volt soha ilyen jó kapcsolatom, amióta megbeszéltük a történteket. Általában 8-kor kelek, 13. 45-kor indulok, edzés előtt 5 perccel ott szoktam lenni, akkor általában Sophia-val szoktam beszélni, aki 60 km-re lakik és már itt van 13 órára, mellesleg ő is leszbikus. Tudom, hogy mit gondoltok most. Megtetszik, össze fogok jönni vele satöbbi, de nem. Cuki csaj, de nem épp az esetem. Várunk, várunk, várunk... majd kapjuk az SMS-t, hogy merre vagyunk az egyik csapattagtól. Aztán eszünkbe is jutott, hogy a szomszéd városba lesz a próba, ahol a verseny is, ami 5 óra innen. Oké, ma kihagyjuk, csak éppenséggel a következő nap is ott kell lennünk, szóval fel is ültünk a buszra és elindultunk a városba, amiben eltévedni nem igazán lehet, hisz 35-ször kisebb, mint New York. Én zenét hallgattam, írtam Cat-nek, hogy mi is történt, de még nem látta. Erről mellesleg az jut eszembe, mikor először jöttem New York-ba, pontosan 20 napja. Hiányzik-e az otthonom? Nem, egyáltalán nem. Nem köt engem oda senki. Sissy-vel eltávolodtunk, apám meg is mondta, hogy ne merjek hazamenni és anya? Vele nem tudom mi van. Ha akarna, akkor fel tudna hívni vagy valami, de nem. Ha ő se, akkor én se. Fáj kicsit, hisz ő megakart védeni apámtól. Lehet, hogy fel kellene hívnom? Ekkor megszólal Sophia.
-Figyi, el kell mennem pisilni. Vigyázol a cuccaimra?
-Persze.
Vissza tettem a fülest és fullra raktam a hangerőt az egyik kedvenc dalomra, Taylor Swift Shake It Off-jára. Sophia 5 perce ment el, biztos nagy dolgot végez. Sophia 10 perce ment el, biztos megjött neki. Sophia 20 perce ment el... Megnézem. Mikor mentem volna ki a mosdóhoz, hallottam, hogy a busz felső szintjén ordít, olyanokat, hogy: "kezeket a fejek fölé, ha nem lövök." Bíztam benne, hogy csak szórakozik valaki, addig, amíg nem hallottam lövést. Fel is rohantam, amikor láttam egy nőt a padlón, vér folyt mellette, valószínűleg halott. A koma nem figyelt rám, észre se vette, hogy feljöttem. Megfogtam a poroltót, odarohantam és fejbe vágtam vele. Egy orbitális lila púp dudorodott ki a fején.Hívtam a rendőröket, akik egész gyorsan kiértek. A csávó évek óta ezt csinálja, csak random módon, így soha nem tudják elkapni, de végre valaki megállította. Meg is köszönték nekem. Sophia-t viszont sehol nem találtam, a mosdóban se volt elbújva, amire gondoltam, sehol. Megkérdeztem a többi utast a halott nőről.. Azt mondták, hogy pont jött ki a mosdóból és megijesztette a rablót, aki fejbe is lőtte. Jesszusom. Ne, kérlek istenem, mondd, hogy nem Sophie volt ez a csaj, mert menten agyf*szt kapok... Megkértem a rendőröket, hogy majd szóljanak, hogy ki volt a csaj. Azért is gondolom, hogy Sophia még él, mert megállónként leengedte a rabló a leszállókat, de minden cuccuk nélkül. A rabló miatt 22 órára értem oda. Az edző mikor meglátott, az első kérdése az volt:
-Hol az istenbe voltat... Hol van Sophia?
Elmeséltem az egész történetet.
-Úristen, ha ezt megtudják az emberek, akkor tuti engem fognak okolni.
-A mi hibánk, mi nem figyeltünk.
-Igazad van, minden a ti hibátok, vallatáskor is ezt kérem tőletek. Vagyis tőled, ha Sophia véletlen..
-Nem hinném, okos lány.
-Remélem is, hogy igazad van. Menj lefeküdni, holnap viszont 2 órával előbb várlak.
-Értettem.
Valójában nem lefeküdni, hanem sétálni mentem, nem voltam álmos, se fáradt, csak ideges. Írtam is Catherine-nek, de még az előző üzenetem se nézte meg, remélem, hogy ő nem volt véletlen rajta a buszon valamilyen apró cseprő dolog miatt. Volt egy gyönyörűen megvilágított szökőkút, ahol 5 percenként csengők általi zene szólt, kellemes volt, nyugtató. Erre volt szükségem igazán. 23 óra körül próbáltam észrevehetetlenül besurranni, mert ha az edző megtudja, azt tuti, hogy elküld, mindegy, hogy mi történt ma. Sajnos a nindzsázás nekem nem sikerült, mert Miranda, a csapatunk "kapitánya". vagy ahogy én hívom: " a csapat k*rv*ja" meglátott. Nem is hagyta szó nékül:
-Ó, szióka, Sandy.
-Még mindig Sabrina, te gyökér.
-Á-á-á-á-á. Vigyáznék a kicsi számra, hogy mit mondok, főleg takarodó után. Tudtommal, már rég aludnod kéne.
-Nem a te dolgod, mellesleg nem csak a többiekre, rád is vonatkoznak a szabályok.
-Én az őrszem vagyok cicabogár.
-Igazold.
Ekkor megmutatja a kártyáját.
-Na, mehetsz aludni.
2015. 03. 28.
Nem aludtam semmit, aggódom Sophia miatt. Igaz, hogy azt mondtam, hogy nem kell félteni, de akkor is... Én féltem. Egy rablót kicselezni...kitudta volna? Remélem. Folyton a telefonom néztem, hogy mikor hívnak vagy írnak SMS-t a fejleményekről, de eddig semmi. A 8 énekes egy szobában aludt, vagyis 7, Sophia miatt. 3 féle reggeli közül lehetett válogatni, én nem is válogattam, nem kellett egyik se, csak épp a drága Miranda meglátott.
-Hova mész?
-Nincs étvágyam.
-Muszáj enned. Össze fogsz esni.
-Nem fogok.
-Jó, akkor kérd ki és én megeszem. Tudod, hogy én vagyok a csapat...
K*rv*ja. Gondoltam magamban.
-...kapitánya és szükségem van az energiára.
-Ok.
Kikértem, majd léptem.
-Köszike.
-*ny*d.
-Tessék, mondjam el a kis esti midet?
-Jó étvágyat.
-Akkor valószínű, hogy félre hallottam, mert azt értettem, hogy anyukámról mondtál valami negatívat.
12.23-ra ott is voltam, ahogy ígértem az edzőmnek.
-Itt is vagy, ennek örülök.
-Még én.
-Aha, szóval, jót aludtál, kipihented magad?
-Őszintén, semmit nem aludtam, nem is bírtam.
-Enni ettél?
-Ettem, igen.
-Akkor jó, mert ha nem tuti hazaküldtelek volna.
-Értem, akkor kezdjük.
14.23-ra megérkezett mindenki, természetesen a CSK, nekem az nem kapitányt, hanem k*rv*t jelent, ha ő az beszólt:
-Azta, Sandy, eléggé izzadtnak tűnsz. tán csak nem mar a hazugság savja?
-Ööööm..
-Miranda, ne b*szogasd kérlek. Elég rossz napja volt, sőt a tegnapi még rosszabb, szóval most ha lehet, csitulj kicsit.
-Értettem, edző.
-Helyes, kezdjük el.
19 óra körül elkezdtem szédülni, rá 10 percre össze is estem. 21 óra volt, mikor magamhoz tértem a betegszobán, épp hallottam, ahogy Miranda beszél az edzővel.
-Tudtam, tudtam, szegény kislány.
-Mi az? Tudsz valamit, amit én nem?
-Csak annyit, hogy azt mondta, hogy nem kéri a reggelit, nekem is adta, én visszakoztam, de ő váltig akarta, hogy ne derüljön ki az, hogy nem evett. Mivel nagyon kedvelem meg cuki meg minden, így muszáj volt ezt tennem.
-Csalódtam benned részben, másrészt örülök, hogy őszinte vagy és elmondtad.
-Most kifogják tenni, mert én nagyon szomorú lennék akkor.
-Szükségünk van rá, ő is jó táncos.
-Ennyire, hogy kockáztassunk?
-Igen, melletted ő a legjobb.
-Hát, annyira nem, de megértem, ha biztatni akarja.
Pff, az a r*banc. Kirángatta magát a sz*rból, engem meg jobban belekevert, de hála istennek a csapat tagja vagyok még mindig. Rá 2 percre a beszélgetésüknek felkeltem, megbeszéltük a dolgokat, majd visszatértem a szobánkba, ahol elképesztően sok étel fogadott, amit meg kellett ennem, egész jól esett. Nézem a telóm, 2 üzenet. Egy Cat-től.
Mindenki sírt, jajjgatott és nem akarták elhinni. Sophia-t mindenki szerette. Még az edző is sírt.
-Az eddigi pályafutásom során ilyen még nem történt, hogy valaki meghaljon... El se tudom hinni.
Egyedül a mi drága CSK-nk, Miranda nem sírt, azon nem is lepődtem meg, viszont a kijelentésén nagyon:
-Eggyel kevesebbel kell megosztanom a fényemet, hurrá.
Erre mindenki elkezdte r*bancozni, k*rvázni, anyázni, köztük én is (haha), az edző is kiakadt.
-Figyelj, te most tűnj el innen, kitettelek, viszlát. Az új CSK Sabrina.
-Ezt nem teheti.
-Megtehetem. Legalább kevesebb emberrel kell megosztaniuk a fényüket.
-Tudja mit? Kapja be, az apám támogatta ezt a csoportot, nem fogja mostantól.
-Pff...
-Igaza van, nélküle elveszett a legnagyobb szponzorunk.
...
9. rész - Megcsináljuk!
Csupán 3 nap maradt a fellépésig. Az 1. nap nagyon szar volt, a 2. nap jó volt, sőt életem legjobb napja, a 3. -4. nap már jó volt. Egészen jól összekovácsolódtam a táncosokkal, az énekesekkel, sőt még elkezdtem kedvelni (el se hiszem, hogy ezt mondom) az edzőnket is. Tök durva. Cat-el nem volt soha ilyen jó kapcsolatom, amióta megbeszéltük a történteket. Általában 8-kor kelek, 13. 45-kor indulok, edzés előtt 5 perccel ott szoktam lenni, akkor általában Sophia-val szoktam beszélni, aki 60 km-re lakik és már itt van 13 órára, mellesleg ő is leszbikus. Tudom, hogy mit gondoltok most. Megtetszik, össze fogok jönni vele satöbbi, de nem. Cuki csaj, de nem épp az esetem. Várunk, várunk, várunk... majd kapjuk az SMS-t, hogy merre vagyunk az egyik csapattagtól. Aztán eszünkbe is jutott, hogy a szomszéd városba lesz a próba, ahol a verseny is, ami 5 óra innen. Oké, ma kihagyjuk, csak éppenséggel a következő nap is ott kell lennünk, szóval fel is ültünk a buszra és elindultunk a városba, amiben eltévedni nem igazán lehet, hisz 35-ször kisebb, mint New York. Én zenét hallgattam, írtam Cat-nek, hogy mi is történt, de még nem látta. Erről mellesleg az jut eszembe, mikor először jöttem New York-ba, pontosan 20 napja. Hiányzik-e az otthonom? Nem, egyáltalán nem. Nem köt engem oda senki. Sissy-vel eltávolodtunk, apám meg is mondta, hogy ne merjek hazamenni és anya? Vele nem tudom mi van. Ha akarna, akkor fel tudna hívni vagy valami, de nem. Ha ő se, akkor én se. Fáj kicsit, hisz ő megakart védeni apámtól. Lehet, hogy fel kellene hívnom? Ekkor megszólal Sophia.
-Figyi, el kell mennem pisilni. Vigyázol a cuccaimra?
-Persze.
Vissza tettem a fülest és fullra raktam a hangerőt az egyik kedvenc dalomra, Taylor Swift Shake It Off-jára. Sophia 5 perce ment el, biztos nagy dolgot végez. Sophia 10 perce ment el, biztos megjött neki. Sophia 20 perce ment el... Megnézem. Mikor mentem volna ki a mosdóhoz, hallottam, hogy a busz felső szintjén ordít, olyanokat, hogy: "kezeket a fejek fölé, ha nem lövök." Bíztam benne, hogy csak szórakozik valaki, addig, amíg nem hallottam lövést. Fel is rohantam, amikor láttam egy nőt a padlón, vér folyt mellette, valószínűleg halott. A koma nem figyelt rám, észre se vette, hogy feljöttem. Megfogtam a poroltót, odarohantam és fejbe vágtam vele. Egy orbitális lila púp dudorodott ki a fején.Hívtam a rendőröket, akik egész gyorsan kiértek. A csávó évek óta ezt csinálja, csak random módon, így soha nem tudják elkapni, de végre valaki megállította. Meg is köszönték nekem. Sophia-t viszont sehol nem találtam, a mosdóban se volt elbújva, amire gondoltam, sehol. Megkérdeztem a többi utast a halott nőről.. Azt mondták, hogy pont jött ki a mosdóból és megijesztette a rablót, aki fejbe is lőtte. Jesszusom. Ne, kérlek istenem, mondd, hogy nem Sophie volt ez a csaj, mert menten agyf*szt kapok... Megkértem a rendőröket, hogy majd szóljanak, hogy ki volt a csaj. Azért is gondolom, hogy Sophia még él, mert megállónként leengedte a rabló a leszállókat, de minden cuccuk nélkül. A rabló miatt 22 órára értem oda. Az edző mikor meglátott, az első kérdése az volt:
-Hol az istenbe voltat... Hol van Sophia?
Elmeséltem az egész történetet.
-Úristen, ha ezt megtudják az emberek, akkor tuti engem fognak okolni.
-A mi hibánk, mi nem figyeltünk.
-Igazad van, minden a ti hibátok, vallatáskor is ezt kérem tőletek. Vagyis tőled, ha Sophia véletlen..
-Nem hinném, okos lány.
-Remélem is, hogy igazad van. Menj lefeküdni, holnap viszont 2 órával előbb várlak.
-Értettem.
Valójában nem lefeküdni, hanem sétálni mentem, nem voltam álmos, se fáradt, csak ideges. Írtam is Catherine-nek, de még az előző üzenetem se nézte meg, remélem, hogy ő nem volt véletlen rajta a buszon valamilyen apró cseprő dolog miatt. Volt egy gyönyörűen megvilágított szökőkút, ahol 5 percenként csengők általi zene szólt, kellemes volt, nyugtató. Erre volt szükségem igazán. 23 óra körül próbáltam észrevehetetlenül besurranni, mert ha az edző megtudja, azt tuti, hogy elküld, mindegy, hogy mi történt ma. Sajnos a nindzsázás nekem nem sikerült, mert Miranda, a csapatunk "kapitánya". vagy ahogy én hívom: " a csapat k*rv*ja" meglátott. Nem is hagyta szó nékül:
-Ó, szióka, Sandy.
-Még mindig Sabrina, te gyökér.
-Á-á-á-á-á. Vigyáznék a kicsi számra, hogy mit mondok, főleg takarodó után. Tudtommal, már rég aludnod kéne.
-Nem a te dolgod, mellesleg nem csak a többiekre, rád is vonatkoznak a szabályok.
-Én az őrszem vagyok cicabogár.
-Igazold.
Ekkor megmutatja a kártyáját.
-Na, mehetsz aludni.
2015. 03. 28.
Nem aludtam semmit, aggódom Sophia miatt. Igaz, hogy azt mondtam, hogy nem kell félteni, de akkor is... Én féltem. Egy rablót kicselezni...kitudta volna? Remélem. Folyton a telefonom néztem, hogy mikor hívnak vagy írnak SMS-t a fejleményekről, de eddig semmi. A 8 énekes egy szobában aludt, vagyis 7, Sophia miatt. 3 féle reggeli közül lehetett válogatni, én nem is válogattam, nem kellett egyik se, csak épp a drága Miranda meglátott.
-Hova mész?
-Nincs étvágyam.
-Muszáj enned. Össze fogsz esni.
-Nem fogok.
-Jó, akkor kérd ki és én megeszem. Tudod, hogy én vagyok a csapat...
K*rv*ja. Gondoltam magamban.
-...kapitánya és szükségem van az energiára.
-Ok.
Kikértem, majd léptem.
-Köszike.
-*ny*d.
-Tessék, mondjam el a kis esti midet?
-Jó étvágyat.
-Akkor valószínű, hogy félre hallottam, mert azt értettem, hogy anyukámról mondtál valami negatívat.
12.23-ra ott is voltam, ahogy ígértem az edzőmnek.
-Itt is vagy, ennek örülök.
-Még én.
-Aha, szóval, jót aludtál, kipihented magad?
-Őszintén, semmit nem aludtam, nem is bírtam.
-Enni ettél?
-Ettem, igen.
-Akkor jó, mert ha nem tuti hazaküldtelek volna.
-Értem, akkor kezdjük.
14.23-ra megérkezett mindenki, természetesen a CSK, nekem az nem kapitányt, hanem k*rv*t jelent, ha ő az beszólt:
-Azta, Sandy, eléggé izzadtnak tűnsz. tán csak nem mar a hazugság savja?
-Ööööm..
-Miranda, ne b*szogasd kérlek. Elég rossz napja volt, sőt a tegnapi még rosszabb, szóval most ha lehet, csitulj kicsit.
-Értettem, edző.
-Helyes, kezdjük el.
19 óra körül elkezdtem szédülni, rá 10 percre össze is estem. 21 óra volt, mikor magamhoz tértem a betegszobán, épp hallottam, ahogy Miranda beszél az edzővel.
-Tudtam, tudtam, szegény kislány.
-Mi az? Tudsz valamit, amit én nem?
-Csak annyit, hogy azt mondta, hogy nem kéri a reggelit, nekem is adta, én visszakoztam, de ő váltig akarta, hogy ne derüljön ki az, hogy nem evett. Mivel nagyon kedvelem meg cuki meg minden, így muszáj volt ezt tennem.
-Csalódtam benned részben, másrészt örülök, hogy őszinte vagy és elmondtad.
-Most kifogják tenni, mert én nagyon szomorú lennék akkor.
-Szükségünk van rá, ő is jó táncos.
-Ennyire, hogy kockáztassunk?
-Igen, melletted ő a legjobb.
-Hát, annyira nem, de megértem, ha biztatni akarja.
Pff, az a r*banc. Kirángatta magát a sz*rból, engem meg jobban belekevert, de hála istennek a csapat tagja vagyok még mindig. Rá 2 percre a beszélgetésüknek felkeltem, megbeszéltük a dolgokat, majd visszatértem a szobánkba, ahol elképesztően sok étel fogadott, amit meg kellett ennem, egész jól esett. Nézem a telóm, 2 üzenet. Egy Cat-től.
"Szia életem. Elképesztő ez, amit írtál. Nem tudok többet írni, mert attól, hogy itt leírom nem ugyanaz. Holnap itthon leszel úgyis, majd mesélsz. Jobbulást, vigyázz magadra, szeretlek"
Igaza is van. Más élőben, mint telefonon. Ezt több embernek is példába kéne vennie. Meglestem a másik üzit, amit a rendőrség küldött.
"Szép estét Miss Sabrina Hallington. Azonosítottuk a buszon lévő elhunyt személyt, akinek neve: Miss Sophia Miller. Fogadja őszinte részvétünket."
Nem, nem, nem. Ez...ez sokkolt. Nem tudtam elhinni, hogy tegnap volt, ma már nincs. Hogy lehetett Ő? Nem lehet ő.. Majd éjféltájt összehívtam a csapatot.
-Szeretném közölni veletek, hogy szeretett csapattagunk, Sophia Miller elhunyt, ő volt a halott azon a buszon.Mindenki sírt, jajjgatott és nem akarták elhinni. Sophia-t mindenki szerette. Még az edző is sírt.
-Az eddigi pályafutásom során ilyen még nem történt, hogy valaki meghaljon... El se tudom hinni.
Egyedül a mi drága CSK-nk, Miranda nem sírt, azon nem is lepődtem meg, viszont a kijelentésén nagyon:
-Eggyel kevesebbel kell megosztanom a fényemet, hurrá.
Erre mindenki elkezdte r*bancozni, k*rvázni, anyázni, köztük én is (haha), az edző is kiakadt.
-Figyelj, te most tűnj el innen, kitettelek, viszlát. Az új CSK Sabrina.
-Ezt nem teheti.
-Megtehetem. Legalább kevesebb emberrel kell megosztaniuk a fényüket.
-Tudja mit? Kapja be, az apám támogatta ezt a csoportot, nem fogja mostantól.
-Pff...
-Igaza van, nélküle elveszett a legnagyobb szponzorunk.
...
9. rész - Megcsináljuk!
2015. június 22., hétfő
Something Special (Valami Különleges) //// 7. rész - Practise, practise, win! (Gyakorolni, gyakorolni, nyerni!)
2015. 03. 24.
7 nap a fellépésig. Őszintén félek kicsit az edzőnktől, nem volt valami szimpi nekem és ahogy észrevettem én se neki, folyton rondán nézett rám... nem úgy, mintha másra máshogy nézett volna. Cat mondta, hogy bármikor szálljak ki, ha nem érzem jól magam, de én azt mondom neki, hogy áldozatokat kell hozni azért, amit szeretnénk, ő erre általában nem szól semmit. Mellesleg eléggé sz*r a kapcsolatunk is a baleset óta, lehet mondott neki valamit az anyja, ami miatt furcsán néz rám Caty vagy mit tudom én. Most számomra az a fontos, hogy beleadjak mindent, amit csak tudok. Szeretném, ha mindketten jól éreznénk magunkat és nem kellene küszködni az anyagiak miatt. 13 órakor indultam el, 14. 25-re odaértem és ez fogad:
-Végre, hogy itt vagy! Az edzés 14. 23 perckor kezdődött, te meg késtél 2 percet, ezért levonok a mai fizetésedből 20 dollárt.
Igen, a drága edző.
-Ezt nem teheti!!!!
-Dehogynem. A szerződésben benne van, ha késel, zavarod az edzést vagy ilyenek, akkor a fizetésvonás.
-Pff....
-Nem az Anakondát adjuk elő Minaj-tól, hanem a Bang Bang-et. Haladjon.
Utálom, utálom, utálom....!!!
-Figyelem, most mindenki egyenként előadja a 6 számos produkciónk.
-Ashley...Michael....Miranda....Sophia......Joanne.....Chris.....Louisa... Remek. Már csak a mi drága anakondánk, Sabrina maradt. Hajrá.
Mindenkinek pozitív kritikát adott, nekem nem.
-Eléggé pocsék és sz*r volt. A csoport legesleggyengébb tagja vagy. Te majd egy lepedővel magadon fogsz táncolni, a táncistenek is ezt akarnák.
-Szerintem meg jó volt meg minek a 8 táncos?
-1. Sz*r volt, 2. Ha jobban figyelnél, akkor látnád, hogy ők mást táncolnak, meg nehezebbet is.
-Szerintem nagyon jó volt, szóval nem érdekel, amit mondott.
-Hát jó.
Éjfélkor fizetésnél:
-Sabrina Hallington, 10 dollár.
-Micsoda?????? Oké, levontál 20 dollárt, de csak szólok, hogy az 30 dollár.
-Még levontam 20-at a viselkedésed miatt és örüljél, hogy amiatt nem vonok le, amiért letegeztél.
-Tartsa meg, nem kell a pénze... Lesz*rom innentől ezt az egészet..
-Te tudod, további szép estét.
Elgondolkodtam, hogy 10 dollár is több, mint a semmi, de már mindegy. Holnap tuti nem fogok jönni... Elegem lett.
2015. 03. 25.
Szarul aludtam. Összesen 2 órát. Semmihez nincs kedvem... Cat 9-kor kelt, amíg nem kelt fel addig néztem a Született Feleségeket. Látta rajtam, hogy eléggé magam alatt vagyok.
-Mi a baj?
-Az, hogy ez a k*cs*g 10 dollárt akart adni 50 helyett. 2 percet késtem. Emiatt -20 dollár, majd még levont 20-at, mert szerinte szemtelen vagyok.
-Néha tényleg eléggé nagy a szád.
-Lehet, de igazam volt.
-Akkor is. Tudnod kell, hogy mikor fogd be inkább.
-Most kit védesz? Őt? Ha igen, akkor vele feküdjél le.
-Nem erről van szó, Sabrina!! Amúgy is tudtam, hogy ez a fellángolás maximum 1 napig fog tartani.
-Köszönöm, hogy lebecsülsz. Rohanj is a csávókádhoz. Ja, anyád fel ne hívd, hogy miattam van baj, mert nem tudja, hogy meleg vagy.
Elmentem sétálni. Gondolkodtam, hogy igaz is volt abban, amit mondott. Jobban tettem volna, ha k*ssolok. Véletlen elszóltam magam az anyjával kapcsolatban is. Néha tényleg forrófejű vagyok. Lehet, hogy az a látvány fog fogadni, hogy a cuccaim ki lesznek pakolva, akkor mindennek vége, kivéve ha Ellen nem tudna nekem valamit elintézni, hogy elmenjek limonádét vagy WC papírt árulni. Haza is mentem.
-Figyelj, Sab. Sajnálom, hogy nem meséltem neked Anyámról, de neki van egy betegsége, ami miatt kiesnek dolgok neki. Mondtam, hogy vagy te, meg szeretlek. Ő azt mondta oké meg minden. Ma felhívtam, emlékezett rád. Valószínű megmutatta a képet, amin a fiúmmal vagyok. Az a kép 5 éves. Szóval nem mostani, de ő megőrizte. Több barátnőm is miatta hagyott ott, meg se akarták hallani, hogy miért van ez, csak elrohantak...Nem izgatott, de nálad igen, mert nagyon szeretlek kicsim és nem akarok nélküled élni. Szeretlek életem.
Elkezdett sírni, most először, mióta itt vagyok. Én is elkezdtem sírni, mert nem bírom, ha mások sírnak.
-Én is szeretlek, cicám.
Csókolóztunk, végre...!! A kórház óta nem váltottunk csókot, nem is feküdtünk le, de az is megtörtént, lehet az is betett nekem, hogy nem igazán tudtam a szeretetem adagolni valakinek. 13.45 volt, felöltöztem és elkezdtem sietni a művészeti sulihoz, pont akkor estem be, mikor belekezdett volna a mondanivalójába.
-Szó..
-Jó napot kívánok.
-Szia, vártam, hogy mikor érkezel. Állj a 6-os pontra.
Furcsa, semmit üvöltés meg semmi. Az egész edzés üvöltés nélkül ment le és nem nézett csúnyán se rám, sőt még lehet, de nem biztos, hogy picit el is mosolyodott, bár lehet, hogy csak a szemem káprázott. Valószínű, hogy igen. Az edzés vége felé ismét szólított mindenkit az edzőnk.
-Ashley...Michael....Miranda....Sophia......Joanne.....Chris.....Louisa... Remek. Már csak a mi kis Sabrina Hallington-unk maradt.
El is táncoltam, mindent beleadtam, ha nem tetszik neki, akkor nem tudom mi lesz..
-Nem is rossz, Sabrina Hallington. Egész ügyes vagy, lehet nincs szükség arra a lepedőre.
Közel éjfélhez a fizetésosztás.
-Sabrina Hallington, 100 dollár.
-Tessék?
-Mi a baj, kevés?
-Nem, egy nap 50 dollár.
-Viszont te biztos elfelejtetted felvenni a tegnapit, én csak azt adom, ami a borítékba van. Vagyis borítékokban.
-De miért? Azt hittem, hogy haragszik.
-Dehogy, tudtam, hogy nem fogsz minket cserben hagyni. Ügyes csaj vagy, de ne szálljon a fejedbe. Kíváncsi voltam, hogy mennyire fogod jól venni a kritikám. Kicsit megtorpantál, de átvészelted, aminek nagyon örülök. Na, de holnap 14 óra 23 perckor majd találkozunk, jó éjszakát.
-Viszont. Viszlát.
Életem talán legjobb napja. Minden jóra fordul...Végre!
...
8. rész - Váratlanul
7 nap a fellépésig. Őszintén félek kicsit az edzőnktől, nem volt valami szimpi nekem és ahogy észrevettem én se neki, folyton rondán nézett rám... nem úgy, mintha másra máshogy nézett volna. Cat mondta, hogy bármikor szálljak ki, ha nem érzem jól magam, de én azt mondom neki, hogy áldozatokat kell hozni azért, amit szeretnénk, ő erre általában nem szól semmit. Mellesleg eléggé sz*r a kapcsolatunk is a baleset óta, lehet mondott neki valamit az anyja, ami miatt furcsán néz rám Caty vagy mit tudom én. Most számomra az a fontos, hogy beleadjak mindent, amit csak tudok. Szeretném, ha mindketten jól éreznénk magunkat és nem kellene küszködni az anyagiak miatt. 13 órakor indultam el, 14. 25-re odaértem és ez fogad:
-Végre, hogy itt vagy! Az edzés 14. 23 perckor kezdődött, te meg késtél 2 percet, ezért levonok a mai fizetésedből 20 dollárt.
Igen, a drága edző.
-Ezt nem teheti!!!!
-Dehogynem. A szerződésben benne van, ha késel, zavarod az edzést vagy ilyenek, akkor a fizetésvonás.
-Pff....
-Nem az Anakondát adjuk elő Minaj-tól, hanem a Bang Bang-et. Haladjon.
Utálom, utálom, utálom....!!!
-Figyelem, most mindenki egyenként előadja a 6 számos produkciónk.
-Ashley...Michael....Miranda....Sophia......Joanne.....Chris.....Louisa... Remek. Már csak a mi drága anakondánk, Sabrina maradt. Hajrá.
Mindenkinek pozitív kritikát adott, nekem nem.
-Eléggé pocsék és sz*r volt. A csoport legesleggyengébb tagja vagy. Te majd egy lepedővel magadon fogsz táncolni, a táncistenek is ezt akarnák.
-Szerintem meg jó volt meg minek a 8 táncos?
-1. Sz*r volt, 2. Ha jobban figyelnél, akkor látnád, hogy ők mást táncolnak, meg nehezebbet is.
-Szerintem nagyon jó volt, szóval nem érdekel, amit mondott.
-Hát jó.
Éjfélkor fizetésnél:
-Sabrina Hallington, 10 dollár.
-Micsoda?????? Oké, levontál 20 dollárt, de csak szólok, hogy az 30 dollár.
-Még levontam 20-at a viselkedésed miatt és örüljél, hogy amiatt nem vonok le, amiért letegeztél.
-Tartsa meg, nem kell a pénze... Lesz*rom innentől ezt az egészet..
-Te tudod, további szép estét.
Elgondolkodtam, hogy 10 dollár is több, mint a semmi, de már mindegy. Holnap tuti nem fogok jönni... Elegem lett.
2015. 03. 25.
Szarul aludtam. Összesen 2 órát. Semmihez nincs kedvem... Cat 9-kor kelt, amíg nem kelt fel addig néztem a Született Feleségeket. Látta rajtam, hogy eléggé magam alatt vagyok.
-Mi a baj?
-Az, hogy ez a k*cs*g 10 dollárt akart adni 50 helyett. 2 percet késtem. Emiatt -20 dollár, majd még levont 20-at, mert szerinte szemtelen vagyok.
-Néha tényleg eléggé nagy a szád.
-Lehet, de igazam volt.
-Akkor is. Tudnod kell, hogy mikor fogd be inkább.
-Most kit védesz? Őt? Ha igen, akkor vele feküdjél le.
-Nem erről van szó, Sabrina!! Amúgy is tudtam, hogy ez a fellángolás maximum 1 napig fog tartani.
-Köszönöm, hogy lebecsülsz. Rohanj is a csávókádhoz. Ja, anyád fel ne hívd, hogy miattam van baj, mert nem tudja, hogy meleg vagy.
Elmentem sétálni. Gondolkodtam, hogy igaz is volt abban, amit mondott. Jobban tettem volna, ha k*ssolok. Véletlen elszóltam magam az anyjával kapcsolatban is. Néha tényleg forrófejű vagyok. Lehet, hogy az a látvány fog fogadni, hogy a cuccaim ki lesznek pakolva, akkor mindennek vége, kivéve ha Ellen nem tudna nekem valamit elintézni, hogy elmenjek limonádét vagy WC papírt árulni. Haza is mentem.
-Figyelj, Sab. Sajnálom, hogy nem meséltem neked Anyámról, de neki van egy betegsége, ami miatt kiesnek dolgok neki. Mondtam, hogy vagy te, meg szeretlek. Ő azt mondta oké meg minden. Ma felhívtam, emlékezett rád. Valószínű megmutatta a képet, amin a fiúmmal vagyok. Az a kép 5 éves. Szóval nem mostani, de ő megőrizte. Több barátnőm is miatta hagyott ott, meg se akarták hallani, hogy miért van ez, csak elrohantak...Nem izgatott, de nálad igen, mert nagyon szeretlek kicsim és nem akarok nélküled élni. Szeretlek életem.
Elkezdett sírni, most először, mióta itt vagyok. Én is elkezdtem sírni, mert nem bírom, ha mások sírnak.
-Én is szeretlek, cicám.
Csókolóztunk, végre...!! A kórház óta nem váltottunk csókot, nem is feküdtünk le, de az is megtörtént, lehet az is betett nekem, hogy nem igazán tudtam a szeretetem adagolni valakinek. 13.45 volt, felöltöztem és elkezdtem sietni a művészeti sulihoz, pont akkor estem be, mikor belekezdett volna a mondanivalójába.
-Szó..
-Jó napot kívánok.
-Szia, vártam, hogy mikor érkezel. Állj a 6-os pontra.
Furcsa, semmit üvöltés meg semmi. Az egész edzés üvöltés nélkül ment le és nem nézett csúnyán se rám, sőt még lehet, de nem biztos, hogy picit el is mosolyodott, bár lehet, hogy csak a szemem káprázott. Valószínű, hogy igen. Az edzés vége felé ismét szólított mindenkit az edzőnk.
-Ashley...Michael....Miranda....Sophia......Joanne.....Chris.....Louisa... Remek. Már csak a mi kis Sabrina Hallington-unk maradt.
El is táncoltam, mindent beleadtam, ha nem tetszik neki, akkor nem tudom mi lesz..
-Nem is rossz, Sabrina Hallington. Egész ügyes vagy, lehet nincs szükség arra a lepedőre.
Közel éjfélhez a fizetésosztás.
-Sabrina Hallington, 100 dollár.
-Tessék?
-Mi a baj, kevés?
-Nem, egy nap 50 dollár.
-Viszont te biztos elfelejtetted felvenni a tegnapit, én csak azt adom, ami a borítékba van. Vagyis borítékokban.
-De miért? Azt hittem, hogy haragszik.
-Dehogy, tudtam, hogy nem fogsz minket cserben hagyni. Ügyes csaj vagy, de ne szálljon a fejedbe. Kíváncsi voltam, hogy mennyire fogod jól venni a kritikám. Kicsit megtorpantál, de átvészelted, aminek nagyon örülök. Na, de holnap 14 óra 23 perckor majd találkozunk, jó éjszakát.
-Viszont. Viszlát.
Életem talán legjobb napja. Minden jóra fordul...Végre!
...
8. rész - Váratlanul
2015. június 21., vasárnap
Something Special (Valami Különleges) //// 6. rész - Hírességek Sétánya (Walk of Fame)
2015. 03. 22.
8 nap telt el a Marlene King beszélgetés után... Nem hívott, nem írt...semmi. Lehet, hogy nem akarta az arcomba mondani, hogy nem vagyok neki szimpatikus vagy nem tudom.... Mindenesetre Catherine hazatért, javulgat, de dolgozni még nem bír, a lába be van kötve. Még nem beszéltem vele arról, hogy mit mondott az anyja. Nem is akarom egyenlőre, örülök, ha 3 órát tud felébredés nélkül aludni. Ma jött neki meg a számla is. A sérülése valamennyire fedezi a számlákat, de látható, hogy mióta itt vagyok 2-szer annyi, mint előttem. Ő dolgozik, Én nem. Szarul érzem magam emiatt. A nagy színészkedős pénzemből, ami 0 nem élünk meg. Később elkezdtem álláshirdetéseket keresni, találtam is egy egész jót. 200 m-re a Cat lakásától van egy művészeti suli, ahol énekeseket keresnek 18 éves korig, napi 50 dollárt kínálnak, ami a 0 dolláromhoz képest nagyon jó! Így írtam is egy üzenetet, rá 2 percre kaptam a választ, hogy holnap 17 órakor kezdődnek a meghallgatások. Elmondtam Cat-nek is.
-Cica, képzeld.
-Naa, mondtam, hogy Marlene írni fog!!
-Öm....nem Marlene, ő nem írt még..
-Jaj, bocsika. Akkor?
-Kerestem állást. Mint énekes.
-Minek? Venni akarsz valami drágát, amire nincs most pénzünk vagy..?
-Igazából, mióta itt vagyok 2-szer annyit kell fizetned és én abba nem adtam eddig bele semmit.
-Emiatt ne aggódj. Megélünk így is.
-Engem viszont aggaszt, így elmegyek.
-Nem én kértem, ha véletlen ezzel kezdenél fenyegetni.
-Jaj, mintha szoktam volna fenyegetőzni.
2015. 03. 23.
Reggel 9-kor keltem, fogat mostam, reggeliztem, letusoltam, majd elkezdtem bemelegíteni a hangom a meghallgatásra. Nagyon szeretném ezt az állást. Cat azóta csak 1-2 szóval válaszol, lehet megorrolt, de majd megnyugszik. Szükségem van arra az állásra. Nem csak a pénz miatt, magam és Cat miatt is. 16 óra 30 perckor elsétáltam a CitySound művészeti iskolához, ami tele volt plakátokkal, LED -es hirdetőtáblákkal. Mikor beléptem legalább 500 fő gyülekezett, tiszta kanadai tehetségkutató feeling. 16:59-re eljutottam és 18:00-kor kezdődött csak a meghallgatás, mert ők feleannyi emberre számítottak. Én voltam a 498-as számú, azaz a legvégén én voltam. Már a 497-es kezdi befejezni, aki egész szépen énekel. Eddig 6 embert vettek fel a 497-ből. A 497-es sajnos nem jutott be. Én következtem.
-Jó estét, Sabrina Hallington.
-Jó estét.
-Mennyire üde, így éjféltájt?
-Nagyon üde vagyok, kialudtam magam rendesen.
-Az szuper, akkor halljuk mit tud, Sabrina!
Előadtam P!nk Just Give Me A Reason-jét. A zsűrinek tetszett, be is jutottam, a 499-es nem, de az utolsó igen, így 8-an jutottunk tovább az 500-ból, ami azért elég durva. Megkaptam, hogy egész héten 14 órakor próba, hétfőn fellépés. 350 dollár + 150 dollár a fellépés, így 500 dollárt keresek, ami már eléggé sok.
2015. 03. 24.
Mikor láttam, hogy felkelt Caty, elmeséltem neki a tegnap este fejleményeit, hogy mennyit vártam, hányan jutottak tovább meg persze azt is, hogy én is a továbbjutók között voltam. Nem láttam rajta, hogy nagyon örülne neki. Ez kicsit el is szomorított. 13-kor elindultam, ha véletlen megint nagy tömeg fogadna, de tévedtem, 15-en voltunk. 8 énekes, 7 táncos. Egy kopasz, kigyúrt koma szólt, hogy mehetünk be, elég bunkó volt. Nem is értem, hogy miért kell ilyen bunkó gondnokokat felvenni. Hála istennek, hogy nem ő lesz a felkészítő... Beléptem és megláttam, hogy a névjegykártyán az áll: "Samuel Marton, felkészítő". Igen, ő volt az én "gondnokom, aki hála istennek nem a felkészítőm", a sors lecsapott, kellett nekem ilyeneket mondani....
-Samuel Marton vagyok. 15-szörös világbajnok fellépő voltam a KenDen-ben. (A KenDen a világ legismertebb előadócsapata, akik 15-ször nyertek egymást után. A tagok többsége kiöregedett, drogozott pacák lett, kivéve ezt a fickót) Az egyetlen előadócsapat, akinek lemeze is készült, 5 is, amiből mindegyik platina és 25 kislemez, amiből mind 2-3 platina. Világszerte eladtunk 100 millió korongot a kislemezeket is beleszámítva. Mióta itt dolgozom, 5-ször vittem ki előadócsapatot, 2010-ben 6.; 2011-ben 2; 2012-ben 4.;2013-ben 2; 2014-ban 2-ok lettünk. Előttem a legjobb hely a 20. volt. Ezért is az a célom, hogy a ranglista élén végezzünk, nem a közepén, az szar.
Éjfélkor mentem haza, 10 órát gyakoroltunk, a lábam is leszakadt, hisz nekünk is kellett táncolni. Megbeszéltük, hogy az elmúlt pár év amerika #10-jeiból válogatunk, így döntötte el Samuel, hogy ezeket adjuk elő:
#1 Dark Horse
#2 Wrecking Ball
#3 Fancy
#4 Problem
#5 Bang Bang
#6 What Doesn't Kill You (Stronger)
Ezeket a számokat imádom is, de ez a Samuel gyerek megutáltatja velem..Nem csak a dalokat, a zenét is....
...
7. rész- Gyakorolni, gyakorolni, nyerni
8 nap telt el a Marlene King beszélgetés után... Nem hívott, nem írt...semmi. Lehet, hogy nem akarta az arcomba mondani, hogy nem vagyok neki szimpatikus vagy nem tudom.... Mindenesetre Catherine hazatért, javulgat, de dolgozni még nem bír, a lába be van kötve. Még nem beszéltem vele arról, hogy mit mondott az anyja. Nem is akarom egyenlőre, örülök, ha 3 órát tud felébredés nélkül aludni. Ma jött neki meg a számla is. A sérülése valamennyire fedezi a számlákat, de látható, hogy mióta itt vagyok 2-szer annyi, mint előttem. Ő dolgozik, Én nem. Szarul érzem magam emiatt. A nagy színészkedős pénzemből, ami 0 nem élünk meg. Később elkezdtem álláshirdetéseket keresni, találtam is egy egész jót. 200 m-re a Cat lakásától van egy művészeti suli, ahol énekeseket keresnek 18 éves korig, napi 50 dollárt kínálnak, ami a 0 dolláromhoz képest nagyon jó! Így írtam is egy üzenetet, rá 2 percre kaptam a választ, hogy holnap 17 órakor kezdődnek a meghallgatások. Elmondtam Cat-nek is.
-Cica, képzeld.
-Naa, mondtam, hogy Marlene írni fog!!
-Öm....nem Marlene, ő nem írt még..
-Jaj, bocsika. Akkor?
-Kerestem állást. Mint énekes.
-Minek? Venni akarsz valami drágát, amire nincs most pénzünk vagy..?
-Igazából, mióta itt vagyok 2-szer annyit kell fizetned és én abba nem adtam eddig bele semmit.
-Emiatt ne aggódj. Megélünk így is.
-Engem viszont aggaszt, így elmegyek.
-Nem én kértem, ha véletlen ezzel kezdenél fenyegetni.
-Jaj, mintha szoktam volna fenyegetőzni.
2015. 03. 23.
Reggel 9-kor keltem, fogat mostam, reggeliztem, letusoltam, majd elkezdtem bemelegíteni a hangom a meghallgatásra. Nagyon szeretném ezt az állást. Cat azóta csak 1-2 szóval válaszol, lehet megorrolt, de majd megnyugszik. Szükségem van arra az állásra. Nem csak a pénz miatt, magam és Cat miatt is. 16 óra 30 perckor elsétáltam a CitySound művészeti iskolához, ami tele volt plakátokkal, LED -es hirdetőtáblákkal. Mikor beléptem legalább 500 fő gyülekezett, tiszta kanadai tehetségkutató feeling. 16:59-re eljutottam és 18:00-kor kezdődött csak a meghallgatás, mert ők feleannyi emberre számítottak. Én voltam a 498-as számú, azaz a legvégén én voltam. Már a 497-es kezdi befejezni, aki egész szépen énekel. Eddig 6 embert vettek fel a 497-ből. A 497-es sajnos nem jutott be. Én következtem.
-Jó estét, Sabrina Hallington.
-Jó estét.
-Mennyire üde, így éjféltájt?
-Nagyon üde vagyok, kialudtam magam rendesen.
-Az szuper, akkor halljuk mit tud, Sabrina!
Előadtam P!nk Just Give Me A Reason-jét. A zsűrinek tetszett, be is jutottam, a 499-es nem, de az utolsó igen, így 8-an jutottunk tovább az 500-ból, ami azért elég durva. Megkaptam, hogy egész héten 14 órakor próba, hétfőn fellépés. 350 dollár + 150 dollár a fellépés, így 500 dollárt keresek, ami már eléggé sok.
2015. 03. 24.
Mikor láttam, hogy felkelt Caty, elmeséltem neki a tegnap este fejleményeit, hogy mennyit vártam, hányan jutottak tovább meg persze azt is, hogy én is a továbbjutók között voltam. Nem láttam rajta, hogy nagyon örülne neki. Ez kicsit el is szomorított. 13-kor elindultam, ha véletlen megint nagy tömeg fogadna, de tévedtem, 15-en voltunk. 8 énekes, 7 táncos. Egy kopasz, kigyúrt koma szólt, hogy mehetünk be, elég bunkó volt. Nem is értem, hogy miért kell ilyen bunkó gondnokokat felvenni. Hála istennek, hogy nem ő lesz a felkészítő... Beléptem és megláttam, hogy a névjegykártyán az áll: "Samuel Marton, felkészítő". Igen, ő volt az én "gondnokom, aki hála istennek nem a felkészítőm", a sors lecsapott, kellett nekem ilyeneket mondani....
-Samuel Marton vagyok. 15-szörös világbajnok fellépő voltam a KenDen-ben. (A KenDen a világ legismertebb előadócsapata, akik 15-ször nyertek egymást után. A tagok többsége kiöregedett, drogozott pacák lett, kivéve ezt a fickót) Az egyetlen előadócsapat, akinek lemeze is készült, 5 is, amiből mindegyik platina és 25 kislemez, amiből mind 2-3 platina. Világszerte eladtunk 100 millió korongot a kislemezeket is beleszámítva. Mióta itt dolgozom, 5-ször vittem ki előadócsapatot, 2010-ben 6.; 2011-ben 2; 2012-ben 4.;2013-ben 2; 2014-ban 2-ok lettünk. Előttem a legjobb hely a 20. volt. Ezért is az a célom, hogy a ranglista élén végezzünk, nem a közepén, az szar.
Éjfélkor mentem haza, 10 órát gyakoroltunk, a lábam is leszakadt, hisz nekünk is kellett táncolni. Megbeszéltük, hogy az elmúlt pár év amerika #10-jeiból válogatunk, így döntötte el Samuel, hogy ezeket adjuk elő:
#1 Dark Horse
#2 Wrecking Ball
#3 Fancy
#4 Problem
#5 Bang Bang
#6 What Doesn't Kill You (Stronger)
Ezeket a számokat imádom is, de ez a Samuel gyerek megutáltatja velem..Nem csak a dalokat, a zenét is....
...
7. rész- Gyakorolni, gyakorolni, nyerni
2015. június 19., péntek
Something Special (Valami Különleges) //// 5. rész - Karrier (Carrier)
2015. 03. 13.
5 napja tartózkodom New York-ban Cat-nél és még eddig semmi. Ezért írtam egy levelet Ellen-nek, hogy kapott-e már választ vagy valami, amikor kiderült, hogy csak vázlatnak mentette le, mert rohant és úgy volt vele, ha hazaér, akkor majd elküldi a menedzsereknek. Na, mindegy, a legfontosabb az, hogy elküldte! Közben Cat-nek el kellett mennie dolgozni, Én a lakásán maradtam. Néztem a TV-t, takarítottam, tökre bele is merültem, mikor fél öt körül hallom, hogy csörög a telefonom, a kórház hívószáma volt az. Felvettem.
-Jó napot kívánok! Szeretném tájékoztatni, hogy Catherine Saturday nemrég balesetet szenvedett egy személyautó által, nemrég stabilizáltuk az állapotát. A 3. emelet 7-es kórtermében tartózkodik, ha netán szeretné meglátogatni.
-Köszönöm szépen, visszhall.
Remek, 5 napja vagyok itt és máris történik valami....Elképesztően gyorsan (nemigazán), csupán 3 óra alatt ott voltam. Jó, mit várjon az ember New York-tól? 15 perc alatt meg is talátam Catherine kórtermét, ahol az édesanyja várt, vagy legalábbis azt hiszem. Köszöntem.
-Csókolom. Ön Cat anyukája?
-Igen, te az egyik barinője?
-Igen, nemrég jöttünk össze.
-Ja, értem.
-És amúgy mióta tudja, hogy meleg?
-Ki?
-Hát...a lánya.
-Micsoda? Ő hetero.
-Tessék?
-Van barátja, képeim is vannak.
-Tessék megmutatni.
Láttam, ahogy a fiú száját rágja és állítólag a kép 1 hónapos és még mindig együtt van valakivel. Komolyan ő hozott engem fel, hogy miért hazudok? Hát, remek. Viszont most mit csi... megcsörrent a telefonom, Ellen volt az.
-Úristeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen!!
-Jesszus, mi történt?
-Azt tudod, hogy Cat-tel mizu?
-Igen, sajna..
-A negatív mellé azért van egy jó hírem is.
-Mi ?
-A Pretty Little Liars producere, I. Marlene King felhívott és mondta, hogy tökre beleillenél a sorozatba. Holnap 14 órára vár téged, a címet elküldtem email-be.
-Azta, Ellen, köszönöm, imádlak. Imádom a Pretty Little Liars-t.
-Én is, majd ha ráérsz ugorj be, tudod merre lakom.
-Okés, szia.
-Puszi.
Ez a nap a meglepetések napja volt, kiderült, hogy Cat hazudik és lehet, hogy benne leszek az egyik kedvenc sorimban. Vegyes érzelmek, a legrosszabb.
2015. 03. 14.
A meghallgatás napja. Jesszusom. 6-kor keltem, főztem egy kávét, reggeliztem és írtam gyorsba egy önéletrajzot. Hiányzik Cat, még így is, hogy hazudott. Mellékesen az Ő lakásán vagyok és az milyen lenne, ha mondanám neki? Vagy az anyja már lehet mondta, hogy volt ott egy fogyatékos nő, aki azt állította, hogy leszbikus és hogy együtt vannak. Mióta itt vagyok nem is tudom mi történhetett a kis városomban .Eszembe jutott, hogy van egy hírportálja a városnak. Megnéztem, ott voltam a főcímlapon, azzal a címmel, hogy: "Sabrina Hallington, a város csillaga, aki innen indult és a Pretty Little Liars hazugai közé csatlakozott." Honnan szedhették az infót? Megnéztem, a források között pedig Ellen Degeneres twittere volt. Kiírta, hogy a nemrég műsorban fellépő barátnője a PLL sztárja lesz. Aj, nem akartam, hogy már kiderüljön, az se bizti, hogy megkapom a szerepet. Ha nem, akkor tuti, hogy évekig kapom, hogy "szar, béna, nevetséges", mintha nagy szükségem lenne rá. Felhívtam Cat-et, hátha felveszi. Felvette.
-Szia, szerelmem. Annyira hiányzol.
-Te is nekem.
-Mesélj, történt valami?
-Igen, elég nagy dolog.
-Na, mi? Mondd nyugodtan:)
-Lehet, hogy szerepelni fogok a Pretty Little Liars-ben.
-Neeeee, ez valami elképesztő hír.
-Tudom
-Naaa, úgy hallom, mintha nem lennél izgatott!!
Vajon miért? Mert hazudott nekem.
-Fáradt vagyok picit.
-Okés, pihend ki magad.
-Köszi, Szia.
-Szia
Közel voltam, hogy ne mondjam el Neki, hogy mi történt, de inkább nem..MOST még nem.
14. 02-re értem a megbeszélt találkozóra, ami miatt full ideges voltam, hisz 2 percet késni... letépi a fejem Marlene.. Mikor beléptem mosolygott, nem azt a "most kinyírlak te köcsög" fejet vágta.
-Szia, Sabrina.
-Jó napot, hölgyem. Örülök, hogy találkozhatunk.
-Tegezz nyugodtan, csak Marlene.
-Rendben.
Na, ez az, amire nem számítottam, EGYÁLTALÁN. Egy világszerte elismert producer megengedi, hogy tegezzem.
-Na, Sabrina. Örülök, hogy eljöttél. Szeretnénk, ha szerepelnél a Pretty Little Liars-ban. Mint tudod, a lányok most a babaházban vannak, ott lesz egy lány, Sara Harvey, akit több, mint két éve bezárva tart A.
-Ez tök jó, tetszik.
-Akkor lenne kedved beállni a mi kis sorozatcsaládunkba?
-Igen, persze!
-Ennek örülök, elküldöm a helyeket e-mail-ben, ahol forgatjuk a jeleneteket.
-Rendben, köszönöm.
-Én is.
-Szia, Sabrina.
-Szia!
El se hiszem, hogy ez velem történik, komolyan. A legrosszabb az, hogy a barátnőm kórházba van és történtek ellenére is hiányzik és féltem..
...
6. rész - Hírességek sétánya
5 napja tartózkodom New York-ban Cat-nél és még eddig semmi. Ezért írtam egy levelet Ellen-nek, hogy kapott-e már választ vagy valami, amikor kiderült, hogy csak vázlatnak mentette le, mert rohant és úgy volt vele, ha hazaér, akkor majd elküldi a menedzsereknek. Na, mindegy, a legfontosabb az, hogy elküldte! Közben Cat-nek el kellett mennie dolgozni, Én a lakásán maradtam. Néztem a TV-t, takarítottam, tökre bele is merültem, mikor fél öt körül hallom, hogy csörög a telefonom, a kórház hívószáma volt az. Felvettem.
-Jó napot kívánok! Szeretném tájékoztatni, hogy Catherine Saturday nemrég balesetet szenvedett egy személyautó által, nemrég stabilizáltuk az állapotát. A 3. emelet 7-es kórtermében tartózkodik, ha netán szeretné meglátogatni.
-Köszönöm szépen, visszhall.
Remek, 5 napja vagyok itt és máris történik valami....Elképesztően gyorsan (nemigazán), csupán 3 óra alatt ott voltam. Jó, mit várjon az ember New York-tól? 15 perc alatt meg is talátam Catherine kórtermét, ahol az édesanyja várt, vagy legalábbis azt hiszem. Köszöntem.
-Csókolom. Ön Cat anyukája?
-Igen, te az egyik barinője?
-Igen, nemrég jöttünk össze.
-Ja, értem.
-És amúgy mióta tudja, hogy meleg?
-Ki?
-Hát...a lánya.
-Micsoda? Ő hetero.
-Tessék?
-Van barátja, képeim is vannak.
-Tessék megmutatni.
Láttam, ahogy a fiú száját rágja és állítólag a kép 1 hónapos és még mindig együtt van valakivel. Komolyan ő hozott engem fel, hogy miért hazudok? Hát, remek. Viszont most mit csi... megcsörrent a telefonom, Ellen volt az.
-Úristeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen!!
-Jesszus, mi történt?
-Azt tudod, hogy Cat-tel mizu?
-Igen, sajna..
-A negatív mellé azért van egy jó hírem is.
-Mi ?
-A Pretty Little Liars producere, I. Marlene King felhívott és mondta, hogy tökre beleillenél a sorozatba. Holnap 14 órára vár téged, a címet elküldtem email-be.
-Azta, Ellen, köszönöm, imádlak. Imádom a Pretty Little Liars-t.
-Én is, majd ha ráérsz ugorj be, tudod merre lakom.
-Okés, szia.
-Puszi.
Ez a nap a meglepetések napja volt, kiderült, hogy Cat hazudik és lehet, hogy benne leszek az egyik kedvenc sorimban. Vegyes érzelmek, a legrosszabb.
2015. 03. 14.
A meghallgatás napja. Jesszusom. 6-kor keltem, főztem egy kávét, reggeliztem és írtam gyorsba egy önéletrajzot. Hiányzik Cat, még így is, hogy hazudott. Mellékesen az Ő lakásán vagyok és az milyen lenne, ha mondanám neki? Vagy az anyja már lehet mondta, hogy volt ott egy fogyatékos nő, aki azt állította, hogy leszbikus és hogy együtt vannak. Mióta itt vagyok nem is tudom mi történhetett a kis városomban .Eszembe jutott, hogy van egy hírportálja a városnak. Megnéztem, ott voltam a főcímlapon, azzal a címmel, hogy: "Sabrina Hallington, a város csillaga, aki innen indult és a Pretty Little Liars hazugai közé csatlakozott." Honnan szedhették az infót? Megnéztem, a források között pedig Ellen Degeneres twittere volt. Kiírta, hogy a nemrég műsorban fellépő barátnője a PLL sztárja lesz. Aj, nem akartam, hogy már kiderüljön, az se bizti, hogy megkapom a szerepet. Ha nem, akkor tuti, hogy évekig kapom, hogy "szar, béna, nevetséges", mintha nagy szükségem lenne rá. Felhívtam Cat-et, hátha felveszi. Felvette.
-Szia, szerelmem. Annyira hiányzol.
-Te is nekem.
-Mesélj, történt valami?
-Igen, elég nagy dolog.
-Na, mi? Mondd nyugodtan:)
-Lehet, hogy szerepelni fogok a Pretty Little Liars-ben.
-Neeeee, ez valami elképesztő hír.
-Tudom
-Naaa, úgy hallom, mintha nem lennél izgatott!!
Vajon miért? Mert hazudott nekem.
-Fáradt vagyok picit.
-Okés, pihend ki magad.
-Köszi, Szia.
-Szia
Közel voltam, hogy ne mondjam el Neki, hogy mi történt, de inkább nem..MOST még nem.
14. 02-re értem a megbeszélt találkozóra, ami miatt full ideges voltam, hisz 2 percet késni... letépi a fejem Marlene.. Mikor beléptem mosolygott, nem azt a "most kinyírlak te köcsög" fejet vágta.
-Szia, Sabrina.
-Jó napot, hölgyem. Örülök, hogy találkozhatunk.
-Tegezz nyugodtan, csak Marlene.
-Rendben.
Na, ez az, amire nem számítottam, EGYÁLTALÁN. Egy világszerte elismert producer megengedi, hogy tegezzem.
-Na, Sabrina. Örülök, hogy eljöttél. Szeretnénk, ha szerepelnél a Pretty Little Liars-ban. Mint tudod, a lányok most a babaházban vannak, ott lesz egy lány, Sara Harvey, akit több, mint két éve bezárva tart A.
-Ez tök jó, tetszik.
-Akkor lenne kedved beállni a mi kis sorozatcsaládunkba?
-Igen, persze!
-Ennek örülök, elküldöm a helyeket e-mail-ben, ahol forgatjuk a jeleneteket.
-Rendben, köszönöm.
-Én is.
-Szia, Sabrina.
-Szia!
El se hiszem, hogy ez velem történik, komolyan. A legrosszabb az, hogy a barátnőm kórházba van és történtek ellenére is hiányzik és féltem..
...
6. rész - Hírességek sétánya
2015. június 16., kedd
Something Special (Valami Különleges) //// 4. rész - Decisions (Döntések)
2015. 03. 09
9-kor keltem fel Catherine lakásán, aki már kávéval és reggelivel fogadott felébredésemkor.
-Miújság van?
Odahajolt, megcsókolt, nem visszakoztam. Valóban eléggé cukorfalat meg minden, de másabb, mint Sissy. Jó, oké, minden ember más, csak fura ez, hogy Sissy volt nekem eddig csak barátnőm és most Ő? Nem is tudom, hogy nevezhetem-e barátnőnek, hisz csak lefeküdtünk egymással, érzelmi kötődés nem igazán alakult ki.
-Tudom, hogy csak a hely miatt kellettem.
Megijedtem, mikor ezt mondta.
-Csak viccelek, nyugi, nyuszi.
-Jaa, höhö. Ne haragudj, mi kanadaiak nem értjük az USA-s poénokat.
-Semmi baj.
Kacsintott, majd az asztalhoz hívott. Elképesztően finom reggelit készített.
-Mesélj egy kicsit magadról.
-Nem hallottál eleget a tegnapi adásból?
-Jó, a coming out-ot meg a hírességes dolgot, de magadról mesélj.
-18 vagyok, végre független. A szüleim full homofóbok.
-Az kemény lehet. Mesélj még.
-Kitűnő vagyok, szeretem a zenét, a filmeket, blogolni.
-Azt ne hagyd ki, hogy eszméletlen édes.
-Hihi, köszi.
-A barátnőd nem lesz mérges..tudod..emiatt?
-Szakítottunk.
-Sajnálom.
-Nem kell, előttem az élet.
-Igazad is van, ilyen korban főleg.
Nagyon nehezemre esett kimondani azt, hogy "szakítottunk". Azt hittem, hogy ott ájulok el. Szerintem szeretem még Sissy-t, de nincs szívem itt hagyni Cat-et se. Eléggé bonyolult ez az egész.... Catherine mondta, hogy menjünk el sétálni, várost nézni, ami egyszerűen csodálatos volt és több csók is elcsattant köztünk...NYILVÁNOSAN, ami először megrémített, de később már rutinosabb voltam benne. 18 óra volt, mikor elkezdtünk sétálni Cat lakásához, közben pedig felhívott Sissy, kinyomtam, majd megint hívott, megint kinyomtam és ez így ment 9x, majd 10-re már SMS-t küldött.
................................................................................
2015. 03. 10.
2 napja vagyok Catherine-nél, akivel szerintem együtt vagyunk, közben még szerintem Sissy-vel is együtt vagyok. Nem tudom, hogy a törökök hogy tudják kibírni a többnejűséget, de Én elképesztően nehezen. Folyton azon jár az agyam, hogy most kit válasszak, mint valami párválasztó show-ban. Végül úgy döntöttem, hogy felhívom Sissy-t.
-Szia.
-Szia, Sab.
-Ahhj, nem is tudom hol kezdjem.
-Az úgy jó.
-Először is: Sajnálom, de csak most érzem magam döntéskészen. Másodszor, találkoztam egy lánnyal és beleszerettem.
-Nála is vagy?
-Igen. Pár napig legalábbis.
-Rendben, köszönöm, hogy őszinte voltál, szia.
-Szia.
Letettem, majd láttam, hogy Cathy is ott állt.
-Szóval csak egy pár napos kaland voltam neked?
-Nem...
-Akkor miért mondtad azt a barátnődnek?
-Mert nem akartam, hogy megtudja, hogy...
-Szóval együtt voltatok mostanáig. Nekem azt hazudtad, hogy nem voltatok egy pár.
-Figyelj, Cathy. Megmondtam neki, hogy téged szeretlek. Meg azt is mondtam, hogy legalább pár nap... nem legfeljebbet.
-Mindegy. Kell nekem egy kis idő, hogy átgondoljam ezt az egész sz*rságot.
-Sajnálom.
-Van mit, bőven..
Mit fogok csinálni? Ki tudja, hogy akar-e engem egyáltalán valamilyen kiadó? Lehet, hogy New York utcáin fogom élni az életem, hisz haza nem mehetek és ha Cat elküld...akkor mindennek vége. Tennem kell valamit... 2 órával később szóltam Catherine-nek:
-Cathy.
-Mond..
-Nézd, ezt neked vettem az 5 dolláromból.
-Azta, ez nagyon gyönyörű. Köszönöm.
Vettem neki egy virágcsokrot, ami szerintem is nagyon szép volt. Csak azért, hogy mindenki tudja: tényleg SZERETEM őt, nem a lakás miatt tettem ezeket.
-Szerintem ez a csók leszögez mindent, amit érzek. Fájt, amiket mondtál, de tényleg azt mondtad, hogy legalább, azaz szerintem érzel valamit irántam, de ha nem, akkor mond csak nyugodtan.
-Valóban szeretlek téged, Cathy. Te egy elképesztő lány vagy és megértem, ha nem kérsz többé belőlem.
-Pedig eléggé megkívántalak!
-Most, hogy mondod! Én is téged.
Igen, másodjára is megtörtént. Tök durva, hogy Sissy-vel 3-szor volt, vele meg 2-szer ezalatt a 3 nap alatt.
....
5. rész - Karrier
9-kor keltem fel Catherine lakásán, aki már kávéval és reggelivel fogadott felébredésemkor.
-Miújság van?
Odahajolt, megcsókolt, nem visszakoztam. Valóban eléggé cukorfalat meg minden, de másabb, mint Sissy. Jó, oké, minden ember más, csak fura ez, hogy Sissy volt nekem eddig csak barátnőm és most Ő? Nem is tudom, hogy nevezhetem-e barátnőnek, hisz csak lefeküdtünk egymással, érzelmi kötődés nem igazán alakult ki.
-Tudom, hogy csak a hely miatt kellettem.
Megijedtem, mikor ezt mondta.
-Csak viccelek, nyugi, nyuszi.
-Jaa, höhö. Ne haragudj, mi kanadaiak nem értjük az USA-s poénokat.
-Semmi baj.
Kacsintott, majd az asztalhoz hívott. Elképesztően finom reggelit készített.
-Mesélj egy kicsit magadról.
-Nem hallottál eleget a tegnapi adásból?
-Jó, a coming out-ot meg a hírességes dolgot, de magadról mesélj.
-18 vagyok, végre független. A szüleim full homofóbok.
-Az kemény lehet. Mesélj még.
-Kitűnő vagyok, szeretem a zenét, a filmeket, blogolni.
-Azt ne hagyd ki, hogy eszméletlen édes.
-Hihi, köszi.
-A barátnőd nem lesz mérges..tudod..emiatt?
-Szakítottunk.
-Sajnálom.
-Nem kell, előttem az élet.
-Igazad is van, ilyen korban főleg.
Nagyon nehezemre esett kimondani azt, hogy "szakítottunk". Azt hittem, hogy ott ájulok el. Szerintem szeretem még Sissy-t, de nincs szívem itt hagyni Cat-et se. Eléggé bonyolult ez az egész.... Catherine mondta, hogy menjünk el sétálni, várost nézni, ami egyszerűen csodálatos volt és több csók is elcsattant köztünk...NYILVÁNOSAN, ami először megrémített, de később már rutinosabb voltam benne. 18 óra volt, mikor elkezdtünk sétálni Cat lakásához, közben pedig felhívott Sissy, kinyomtam, majd megint hívott, megint kinyomtam és ez így ment 9x, majd 10-re már SMS-t küldött.
"Nem tudom, hogy most haragszol-e rám, de ha igen, akkor kérlek hívj fel, hogy meg tudjuk beszélni, mert fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni."
Ahh, nem hiszem el, hogy a sors ennyire megnehezíti az életemet.................................................................................
2015. 03. 10.
2 napja vagyok Catherine-nél, akivel szerintem együtt vagyunk, közben még szerintem Sissy-vel is együtt vagyok. Nem tudom, hogy a törökök hogy tudják kibírni a többnejűséget, de Én elképesztően nehezen. Folyton azon jár az agyam, hogy most kit válasszak, mint valami párválasztó show-ban. Végül úgy döntöttem, hogy felhívom Sissy-t.
-Szia.
-Szia, Sab.
-Ahhj, nem is tudom hol kezdjem.
-Az úgy jó.
-Először is: Sajnálom, de csak most érzem magam döntéskészen. Másodszor, találkoztam egy lánnyal és beleszerettem.
-Nála is vagy?
-Igen. Pár napig legalábbis.
-Rendben, köszönöm, hogy őszinte voltál, szia.
-Szia.
Letettem, majd láttam, hogy Cathy is ott állt.
-Szóval csak egy pár napos kaland voltam neked?
-Nem...
-Akkor miért mondtad azt a barátnődnek?
-Mert nem akartam, hogy megtudja, hogy...
-Szóval együtt voltatok mostanáig. Nekem azt hazudtad, hogy nem voltatok egy pár.
-Figyelj, Cathy. Megmondtam neki, hogy téged szeretlek. Meg azt is mondtam, hogy legalább pár nap... nem legfeljebbet.
-Mindegy. Kell nekem egy kis idő, hogy átgondoljam ezt az egész sz*rságot.
-Sajnálom.
-Van mit, bőven..
Mit fogok csinálni? Ki tudja, hogy akar-e engem egyáltalán valamilyen kiadó? Lehet, hogy New York utcáin fogom élni az életem, hisz haza nem mehetek és ha Cat elküld...akkor mindennek vége. Tennem kell valamit... 2 órával később szóltam Catherine-nek:
-Cathy.
-Mond..
-Nézd, ezt neked vettem az 5 dolláromból.
-Azta, ez nagyon gyönyörű. Köszönöm.
Vettem neki egy virágcsokrot, ami szerintem is nagyon szép volt. Csak azért, hogy mindenki tudja: tényleg SZERETEM őt, nem a lakás miatt tettem ezeket.
-Szerintem ez a csók leszögez mindent, amit érzek. Fájt, amiket mondtál, de tényleg azt mondtad, hogy legalább, azaz szerintem érzel valamit irántam, de ha nem, akkor mond csak nyugodtan.
-Valóban szeretlek téged, Cathy. Te egy elképesztő lány vagy és megértem, ha nem kérsz többé belőlem.
-Pedig eléggé megkívántalak!
-Most, hogy mondod! Én is téged.
Igen, másodjára is megtörtént. Tök durva, hogy Sissy-vel 3-szor volt, vele meg 2-szer ezalatt a 3 nap alatt.
....
5. rész - Karrier
2015. június 15., hétfő
Something Special (Valami Különleges) //// 3. rész - Shining (Ragyogás)
2015. 03. 08
Megérkeztem New York-ba, Elképesztő..en piszkos. A reklámokban nem beszélnek nagyon erről, bár akkor tuti csődbe menne minden New York-ra épülő turisztikai cég. Viszont nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy eljött a nagy pillanat, amire már oly régóta vártam: Találkozni fogok Ellen Degeneres-el, Amerika legkedveltebb műsorvezetőjével, Amerika legnézettebb TV-s műsorában, az Ellen Show-ban! Lenyűgöző! Elképesztően izgatott vagyok, a 2 sajtburger, amit a McDonalds-ban vettem már eléggé szétlapítottam a kezeimmel.. A taxira másfél, igen, MÁSFÉL órát kellett várnom, mire odaért. Mellékes, a legfontosabb az, hogy itt van és itt állok az Ellen Show stúdiója előtt. 2 óra és kezdődik a műsor!! Belépésemkor nagy mosollyal fogadott a stáb egyik tagja, aki megmutatta, hogy merre menjek, közben halkan hallottam, ahogy odasúgja az egyik munkatársának, hogy: "megjött a leszbi csaj". Mikor megláttam Ellen-t elkezdtem sikítani, amennyire csak tudok, annyira izgatott voltam. Ő pedig rám néz:
-Hello, Sabrina.
-Úristeeeeeen!! Szia. El se hiszem.
-Pedig ideje. Hol hagytad az aranyos barátnődet?
-Hát, ő nem akart ebben részt venni, azt mondta, hogy nem akarja a figyelmet magára vonni.
-Sajnálom, biztos nehéz lehet nélküle.
-Szakítottunk, aztán most nem tudom mi van, mert azt mondta megbeszéljük.
-Reménykedek a legjobban, édesem. Na, de nézd csak: Arra van az öltöző, ahol minden elő van készítve neked. Menj csak.
-Köszönöm szépen.
Mikor beléptem, akkor valami elképesztően durva látvány fogadott:6 fajta ruha közül választhattam, a sminkes és a fodrász pedig már ott állt, hogy előkészítsen a nagy estére. 15 perc maradt a műsor kezdéséig, Elképesztően nézek ki, brutálisan jó sminket és hajat csináltak nekem, de a ruha valami eszméletlen szép. Közben láttam, hogy kaptam egy üzenetet Sissy-től!
-Szia, Catherine.
-Ó, szia.
-Tudod, hogy merre van egy jó kis kajálda, ahol 50 dollárt elkölthetek szabadon?
-A lakásomon, haha. Viccet félretéve, tudok egy jó helyet.
-Van kedved eljönni velem? Tök aranyos vagy.
-Köszi, te is jól nézel ki.
-Akkor randi?
-Váó, te nem kertelsz! Legyen!
21 órakor értünk oda a Springfieldbe, ahol valóban elképesztően jó a kaja és elég is, meg még maradt 4 dollárom, amit elköltök automatás levesre. 23 órakor végeztünk, nem tudtam volna hazajutni, így Catherine-nél aludtam, ahol történt egy-két dolog, szerintem tudja mindenki, hogy mire célzok. Elég jó volt annyi kihagyás után újra. Úgy látszik, hogy még egy barátom lett New York-ban. Hajnali 3-kor kaptam egy üzit.
Megérkeztem New York-ba, Elképesztő..en piszkos. A reklámokban nem beszélnek nagyon erről, bár akkor tuti csődbe menne minden New York-ra épülő turisztikai cég. Viszont nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy eljött a nagy pillanat, amire már oly régóta vártam: Találkozni fogok Ellen Degeneres-el, Amerika legkedveltebb műsorvezetőjével, Amerika legnézettebb TV-s műsorában, az Ellen Show-ban! Lenyűgöző! Elképesztően izgatott vagyok, a 2 sajtburger, amit a McDonalds-ban vettem már eléggé szétlapítottam a kezeimmel.. A taxira másfél, igen, MÁSFÉL órát kellett várnom, mire odaért. Mellékes, a legfontosabb az, hogy itt van és itt állok az Ellen Show stúdiója előtt. 2 óra és kezdődik a műsor!! Belépésemkor nagy mosollyal fogadott a stáb egyik tagja, aki megmutatta, hogy merre menjek, közben halkan hallottam, ahogy odasúgja az egyik munkatársának, hogy: "megjött a leszbi csaj". Mikor megláttam Ellen-t elkezdtem sikítani, amennyire csak tudok, annyira izgatott voltam. Ő pedig rám néz:
-Hello, Sabrina.
-Úristeeeeeen!! Szia. El se hiszem.
-Pedig ideje. Hol hagytad az aranyos barátnődet?
-Hát, ő nem akart ebben részt venni, azt mondta, hogy nem akarja a figyelmet magára vonni.
-Sajnálom, biztos nehéz lehet nélküle.
-Szakítottunk, aztán most nem tudom mi van, mert azt mondta megbeszéljük.
-Reménykedek a legjobban, édesem. Na, de nézd csak: Arra van az öltöző, ahol minden elő van készítve neked. Menj csak.
-Köszönöm szépen.
Mikor beléptem, akkor valami elképesztően durva látvány fogadott:6 fajta ruha közül választhattam, a sminkes és a fodrász pedig már ott állt, hogy előkészítsen a nagy estére. 15 perc maradt a műsor kezdéséig, Elképesztően nézek ki, brutálisan jó sminket és hajat csináltak nekem, de a ruha valami eszméletlen szép. Közben láttam, hogy kaptam egy üzenetet Sissy-től!
-Szia,
-Szia.
-Na, mizu, sztárocskám? :)
-Minden oké, hamarosan kezdünk.
-Nézni foglak!!
-Reméltem is! ;)
-Na, nem is zavarlak, készülődj tovább, szeretlek! Látta.
Azt írta, hogy szeret, ami azt jelenti, hogy valószínűleg még együtt vagyunk. Az operatőr szólt, hogy 10 másodperc és kezdünk. A szívem lüktetett. Csak ez ment a fejemben: tíz, kilenc, nyolc, hét..
-Üdvözlöm Önöket, ez az Ellen Show! ......... Ma egy olyan lányt hoztam be a műsorba, akiről már majdnem egész Amerika hallott. Több, mint egy millióan tekintették meg egy lány posztját, aki lerántja a leplet a szexualitásáról és barátnőjének kilétéről. Sajnos Sissy nem lehet ma velünk, de a másik leányzó itt van és gyönyörűen fest. Igen emberek, ő itt Sabrina Hallington.
-Szia!
-Na, Sab. Mesélj egy kicsit a barátnőd és a közted lévő kapcsolatról.
-Sissy-t több, mint 7 éve ismerem, amolyan legjobb barátnő féleség, aki évről évre több, lett mint legjobb barátnő. A szerelmem, a lelki társam lett.
-Ez nagyon aranyos. Miért vállalta fel Sissy?
-Igazából kiderült, hála egy csajnak a budiból...
-Haha, hát igen. Mindenhol legjobb lelkizni, de a legjobb a mosdóban. Hogy került egyáltalán szóba az, hogy ti együtt vagytok?
-Hát, tudod... mondtam Sissy-nek, hogy vállaljuk már fel, ő erre nemet mondott. Majd másnap meglepett az interjúval, aminek nagyon örültem és az életem legjobb napja volt.
-Ez elképesztő! Mellesleg neked van egy álmod, ha jól tudom. Mesélj róla bátran!
-Hát, mindenképp szeretnék valamely szinten híres lenni. Akár bloggerként, akár énekesként vagy színészként.
-Próbáltad már?
-Blogger voltam 2 évig a sulimnál, 2 énekversenyt nyertem és tagja vagyok a drámaszakkörnek.
-Az elképesztő. Mutathatnál nekünk egy kis ízelítőt az éneklésedből.
-Hmm, biztos?
-Igen!
-Hát, legyen!
....
-Elképesztő vagy. Jobban énekelted a dalt, mint Christina Aguilera. Őstehetség. Figyelem, kiadók. Még szingli.
-Haha, nem muszáj szponzorálnod.
-Lehet, de mindenképp muszáj az én szemszögemből.
-Köszi!
-Köszönöm szépen, hogy velünk tartottak. További kellemes estét kívánok!
Elképesztő volt. A szívem a torkomban dobott, de imádtam ezt a napot. Bár kíváncsi leszek, hogy Sissy mit fog szólni, amiért hazudtam a coming out-os ügyről.. Közben Ellen odajön hozzám.
-Elképesztő voltál, szívem. Remélem tényleg felkap majd valamilyen kiadó vagy a filmesektől valaki, ha nem, csak szólj. Tudod az e-mail-em.
-Imádlak, köszönöm!
-Szia, kellemes utat hazafelé.
-Köszi.
Ja, haza. Csak hova haza? Apám azzal búcsúzott el tőlem, hogy haza nem mehetek, Anya meg nem ad csak Apám szavára. Majd alszok maximum pár napot Sissy-nél, a szülei úgyis bírnak, aztán hátha felkapnak és megyek filmezni vagy stúdiózni. 1 üzenet volt a telefonomon kiírva.
"Köszönöm szépen, hogy ilyen őszinte voltál. Örülök, hogy ennyinek tekinted a szerelmünket a hírnév mellett. A szeretleket pedig vedd úgy, hogy töröltem. Remélem többé nem jössz haza, mert Én nem vagyok Rád kíváncsi"Tudtam, hogy ez fog kisülni ebből az egészből... A barátnőm nem vár haza, a szüleim se. Nem tudok így mit csinálni, maradnom kell, de ho..? Eszembe jutott, hogy volt egy csaj, aki végig bámult, a show egyik társproducere, Catherine azt hiszem.
-Szia, Catherine.
-Ó, szia.
-Tudod, hogy merre van egy jó kis kajálda, ahol 50 dollárt elkölthetek szabadon?
-A lakásomon, haha. Viccet félretéve, tudok egy jó helyet.
-Van kedved eljönni velem? Tök aranyos vagy.
-Köszi, te is jól nézel ki.
-Akkor randi?
-Váó, te nem kertelsz! Legyen!
21 órakor értünk oda a Springfieldbe, ahol valóban elképesztően jó a kaja és elég is, meg még maradt 4 dollárom, amit elköltök automatás levesre. 23 órakor végeztünk, nem tudtam volna hazajutni, így Catherine-nél aludtam, ahol történt egy-két dolog, szerintem tudja mindenki, hogy mire célzok. Elég jó volt annyi kihagyás után újra. Úgy látszik, hogy még egy barátom lett New York-ban. Hajnali 3-kor kaptam egy üzit.
"Szia, Saby. Az üzit egyik hülye barátom írta, nem Én. Tudom, hogy tudod, hogy nem írtam volna ilyet neked. Megértem, hogy miért mondtad azt, amit kellett. Várlak haza szépségem!
Sissy"
De jó. Elkezdtem volna valakivel kialakítani egy kapcsolatot, erre meg kapom, hogy nem is Ő írta azt, de mindegy. Haza már nem igazán akarok menni, főleg ezek után.
4. rész - Döntések
2015. június 14., vasárnap
Something Special (Valami Különleges) //// 2. rész - Go or don't Go? (Menni vagy nem menni?)
2015. 02. 28
Na, hát több nap kihagyás után eléggé felfordult az életem. Apám folyamatosan járatja hozzánk a papot, aki próbálja belém tömni, hogy aki a saját nemét szereti az rossz és a pokolra jut. Apám közbenjárására kivettek a sulimból is, hogy ne találkozhassak Sissy-vel, de mikor elmegy dolgozni fater, akkor mindig anya áthívja a barátnőm. Közben a drága Ken nyomatja rólam a mémeket meg egyebeket. Utálkozó blogok, képek, oldalak, sőt még Starity-oldalt is kaptam, ahol a 4000.-ik vagyok. Szóval, kapok hideget és meleget is... A pénzzel kapcsolatban annyit, hogy nemrég lett 60 dollárom. Viszont Ellen Degeneres-el több napja levelezek és mondta, hogy jövő héten akar velünk beszélgetni a műsor keretében és kapnánk 500 dollárt fejenként, ha benne lennénk, azaz 560 dollárom lesz. Lehet, hogy Ellen-t is rá tudnám venni, hogy beajánljon pár ismert előadó menedzserének. Hmm.. ez valóban egész jó ötlet. Mindennek csak az apám a hátulütője.
.................................................
2015. 03. 02.
Ellen nemrég írta, hogy március 8-ra tud berakni minket, írtam neki, hogy tökéletes. Viszont, valami nem volt igazán tökéletes:
-Anya, képzeld. Ellen Degeneres, a kedvenc műsorvezetőd meghívott Sissy-vel minket a műsorba!!! ................................. Na? Miért nem mondasz semmit? Nem örülsz vagy mi?!?!?
-Hát, nem épp.
-Miért?
-Nem akarom, hogy magatokra és a családra meg a városra is felhívjátok a figyelmet, hisz a világon több olyan ember van, aki nem fogadja el a melegeket , sőt ki nem állhatják őket.
-De Ellen is meleg és így úgy se néznék a homofóbok, mint apa.
-Hééé!! Itthon van, lebetegedett.
-De jóó.. de én akkor is elmegyek!!
-Nem, nem engedem meg. Szeretlek, de ezt nem!
-De híres akarok lenni.
-Egy leszbi énekes vagy színésznő? Minek? Megakarod öletni magad? Mert nem fog mindenki mosolyogni és azt mondani, hogy "jajj, de bátor ez a nő".... sokan fognak gyűlölködni, amit nem fogsz tudni elviselni, mert gyenge vagy.
-Kösz, anya. Innentől kezdve nem vagy különb apámtól számomra..
Ja. Eléggé szarul esett.
................................................
2015, 03, 05.
Úristeen!! 3 nap és ott leszek Ellen stúdiójában és lehet, hogy végre bekövetkezik az áttörés, amire már olyan régóta várok. Viszont eddig egy szempontot nem vettem figyelembe: Sissy mit gondol erről az egészről?, szóval átmentem hozzá.
-Szia, drágám.
-Szia, édes. Mizu?
-Megakartalak kérdezni, hogy te most mit gondolsz erről az Ellen Show-s dologról?
-Hát, nem tudom. Nem vonz annyira a dolog. Magunkra hívni a figyelmet.
-Anyám átmosta az agyad, vagy mi? Ő is ezzel érvelt..
-De igaza is van, ebben a világban ilyet tenni...
-De...de én tudod mire vágyom!!!
-Igen, az is fontos nekem, de a legfontosabb az, hogy boldogok legyünk együtt.
-Sajnos Én nem tudok boldog lenni úgy, hogy tudom, hogy milyen nagy lehetőséget szalasztottam el..
-Nélkülem képes lennél elmenni? Őszintén..
-Igen. Veled vagy nélküled, neked mindegy.
-Látod, Sab! Ez vagy Te. Önző és kicsinyes. Folyton csak az megy, hogy te mennyire híres akarsz lenni, de az én boldogságom soha nem számít Neked.
-De, igenis számít! Csupán nekem erre szükségem van.
-Hát jó. Dönts! Ha elmész, akkor szakítottunk, ha nem, akkor minden marad a régiben.
-......
-Na?
-Megyek és nem érdekel, ha dobsz. Ha te ezt akarod, akkor legyen ez. Doblak, na csá..
-Köszönöm szépen. Jól esik tudni, hogy a hírnév fontosabb, mint Én.
-Csá!
-Szia.
Sissy-nek valamilyen szempontból igaza van, hisz nem elsődlegesként vettem a kapcsolatunkat, de ez egy kib*szott nagy lehetőség az élettől!! Ha Frank burgerezőjében kellene szerepelnem, akkor lemondanám, de ezt 100%, hogy nem,
...................................
2015. 03. 08.
Eljött a várva várt nap, mikor fellépek az Ellen Show-ban. 12.00-kor indul a vonat és 15.30-ra érek oda, nemrég pedig megérkezett a 90%-os akciós utazási jegyem, így 12 dollárba fáj csak, az odaút. A hírnév és a másságom mindenkitől eltávolított, nincs igazán senkim, csupán a "rajongóim". A szüleim úgy tudják, hogy itthon leszek, de nem, akkor se. Sissy-nek írtam Messengeren...
Na, hát több nap kihagyás után eléggé felfordult az életem. Apám folyamatosan járatja hozzánk a papot, aki próbálja belém tömni, hogy aki a saját nemét szereti az rossz és a pokolra jut. Apám közbenjárására kivettek a sulimból is, hogy ne találkozhassak Sissy-vel, de mikor elmegy dolgozni fater, akkor mindig anya áthívja a barátnőm. Közben a drága Ken nyomatja rólam a mémeket meg egyebeket. Utálkozó blogok, képek, oldalak, sőt még Starity-oldalt is kaptam, ahol a 4000.-ik vagyok. Szóval, kapok hideget és meleget is... A pénzzel kapcsolatban annyit, hogy nemrég lett 60 dollárom. Viszont Ellen Degeneres-el több napja levelezek és mondta, hogy jövő héten akar velünk beszélgetni a műsor keretében és kapnánk 500 dollárt fejenként, ha benne lennénk, azaz 560 dollárom lesz. Lehet, hogy Ellen-t is rá tudnám venni, hogy beajánljon pár ismert előadó menedzserének. Hmm.. ez valóban egész jó ötlet. Mindennek csak az apám a hátulütője.
.................................................
2015. 03. 02.
Ellen nemrég írta, hogy március 8-ra tud berakni minket, írtam neki, hogy tökéletes. Viszont, valami nem volt igazán tökéletes:
-Anya, képzeld. Ellen Degeneres, a kedvenc műsorvezetőd meghívott Sissy-vel minket a műsorba!!! ................................. Na? Miért nem mondasz semmit? Nem örülsz vagy mi?!?!?
-Hát, nem épp.
-Miért?
-Nem akarom, hogy magatokra és a családra meg a városra is felhívjátok a figyelmet, hisz a világon több olyan ember van, aki nem fogadja el a melegeket , sőt ki nem állhatják őket.
-De Ellen is meleg és így úgy se néznék a homofóbok, mint apa.
-Hééé!! Itthon van, lebetegedett.
-De jóó.. de én akkor is elmegyek!!
-Nem, nem engedem meg. Szeretlek, de ezt nem!
-De híres akarok lenni.
-Egy leszbi énekes vagy színésznő? Minek? Megakarod öletni magad? Mert nem fog mindenki mosolyogni és azt mondani, hogy "jajj, de bátor ez a nő".... sokan fognak gyűlölködni, amit nem fogsz tudni elviselni, mert gyenge vagy.
-Kösz, anya. Innentől kezdve nem vagy különb apámtól számomra..
Ja. Eléggé szarul esett.
................................................
2015, 03, 05.
Úristeen!! 3 nap és ott leszek Ellen stúdiójában és lehet, hogy végre bekövetkezik az áttörés, amire már olyan régóta várok. Viszont eddig egy szempontot nem vettem figyelembe: Sissy mit gondol erről az egészről?, szóval átmentem hozzá.
-Szia, drágám.
-Szia, édes. Mizu?
-Megakartalak kérdezni, hogy te most mit gondolsz erről az Ellen Show-s dologról?
-Hát, nem tudom. Nem vonz annyira a dolog. Magunkra hívni a figyelmet.
-Anyám átmosta az agyad, vagy mi? Ő is ezzel érvelt..
-De igaza is van, ebben a világban ilyet tenni...
-De...de én tudod mire vágyom!!!
-Igen, az is fontos nekem, de a legfontosabb az, hogy boldogok legyünk együtt.
-Sajnos Én nem tudok boldog lenni úgy, hogy tudom, hogy milyen nagy lehetőséget szalasztottam el..
-Nélkülem képes lennél elmenni? Őszintén..
-Igen. Veled vagy nélküled, neked mindegy.
-Látod, Sab! Ez vagy Te. Önző és kicsinyes. Folyton csak az megy, hogy te mennyire híres akarsz lenni, de az én boldogságom soha nem számít Neked.
-De, igenis számít! Csupán nekem erre szükségem van.
-Hát jó. Dönts! Ha elmész, akkor szakítottunk, ha nem, akkor minden marad a régiben.
-......
-Na?
-Megyek és nem érdekel, ha dobsz. Ha te ezt akarod, akkor legyen ez. Doblak, na csá..
-Köszönöm szépen. Jól esik tudni, hogy a hírnév fontosabb, mint Én.
-Csá!
-Szia.
Sissy-nek valamilyen szempontból igaza van, hisz nem elsődlegesként vettem a kapcsolatunkat, de ez egy kib*szott nagy lehetőség az élettől!! Ha Frank burgerezőjében kellene szerepelnem, akkor lemondanám, de ezt 100%, hogy nem,
...................................
2015. 03. 08.
Eljött a várva várt nap, mikor fellépek az Ellen Show-ban. 12.00-kor indul a vonat és 15.30-ra érek oda, nemrég pedig megérkezett a 90%-os akciós utazási jegyem, így 12 dollárba fáj csak, az odaút. A hírnév és a másságom mindenkitől eltávolított, nincs igazán senkim, csupán a "rajongóim". A szüleim úgy tudják, hogy itthon leszek, de nem, akkor se. Sissy-nek írtam Messengeren...
~12.00-kor megy a vonatom. Látta.
Gondoltam, hogy azért mégis megírom neki. Anyáéknak, pontosan inkább Anyának hagytam egy levelet, attól függetlenül, hogy nem engedett el, még szeretem.
"Kedves Szüleim, pontosabban Anya, mert Apámat utálom!
12.00-kor indult a vonatom a pályaudvarról, 15.30-ra érkezik New York-ba, ott taxival megyek tovább a studióig. Ha akarsz még beszélni a lányoddal, akkor tedd, ha nem, akkor ne!
Puszi."
Igen. Nem is gondoltam volna, hogy egyszer így megutálom Apámat, na, de nincs mit tenni. 11. 56-ra értem ki a pályaudvarra, ahol Sissy fogadott.
-Tudom, hogy mit mondtam. Sajnálom is meg nem is. Ha nem kapna véletlen fel valamilyen extravagáns fickó vagy csaj, akkor várlak haza és remélem megtudjuk beszélni.
-Örülök, hogy itt vagy!!!
Megöleltem, de csók nem volt. A busz késve indult, 12.03-kor, de Apám 02-kor ott volt és csak annyit mondott:
-Haza többé nem jöhetsz. Jó utat.
...
3. rész- Ragyogás
Something Special (Valami Különleges) //// 1. rész - The Moment (A pillanat)
2015. 02. 13.
Sziasztok, Sabrina vagyok. Tegnap múltam 18, szóval hivatalosan is felnőtt lettem. Nincs szükségem anya vagy apa aláírására a tetováláshoz, bemehetek cigit vagy alkoholt venni legálisan is... ez mind szép és jó, de én nem élek az ilyenekkel. Van pár barátom, imádom a zenét és a sorozatokat, amik függővé is tettek engem, viszont van egy olyan dolog, amiért bármit megadnék... híresség. Mindig is vonzott a celebvilág. Nem kifejezetten énekes szeretnék lenni, bár az se rossz, persze ha jó hangom lenne, de nincs. Színész vagy műsorvezető vagy mittudomén.. Perez Hilton utódja. Viszont ebben a kis kanadai városkában nem fogok kitörni.. Igaz, Avril Lavigne és Justin Bieber is innen indult, de akkor más idők jártak, mint 2015-ben.. voltak olyanok, akik felkarolták őket, de mára túl sok van a feltörekvőkből, legyen az énekes vagy színész. Mikor felhozom ezt a pasimnak, akit nem is igazán kedvelek, egyrészt mert biszex vagyok és a lányok vonzanak, másrészt egyértelműen kiszerettem belőle... , de ha ez kitudódna, akkor az egész város ezen csámcsogna és az nekem nem hiányzik. Anyámnak fel se merem hozni a híresség témát, sőt a másságomat se. Egyedül a legjobb barátnőm, aki inkább a szeretőm ért meg, de nem vállalhatjuk fel, még most nem. Na, igen. Szóval úgy döntöttem, mivel úgyis szeretek utazni, elutazok Hollywoodba.. Röhöghettek, de mégis az a hírességek otthona. Ha nem sikerül max hazajövök. Mi hiányzik még? Hát a lóvé.. Jelenleg 15 dollárom van és 800 dollár kéne, hogy eltartsam magam 2 napig a legolcsóbb szálláson automatás levessel és csapvízzel. Ez 150 dollár, 550 dollár az odajutás. Marad 100 dollár vészhelyzet esetére, ha nem úgy jön össze valami. Azaz 785 dollár kell és megyek. Már munkákat is néztem! Kocsimosás, táblaforgatás, állatmenhelyen kisegítő. Ezekből 5-6 hónap és már megyek is.
................................
2015. 02. 15.
Na, jelenleg a 15 dollárom mellé sikeresen gyűjtöttem 6 dollárt, tehát 21 dollárnál tartok. Este átjött hozzám a barátom, Kenny, aki egy nagyon kedves megjegyzésen keresztül lekövérezett, ami nagyon jól esett, bár megszoktam tőle.. Viszont, utána nagyon meglepett:
-Sab, tudom, hogy bunkó vagyok néha..vagy talán mindig, de mondta a BFF-ed, Sissy, hogy sikert akarsz próbálni Hollywoodban, amit orbitális hülyeségnek tartok, hisz tök okos vagy és sokra vihetnéd, mint ez a nem állandó szakma.. na, szóval azt akarom mondani, hogy elvállaltam egy munkát. Heti 12 dollárt keresek. Igaz, hogy nem sok, de több, mint a semmi.
-Ööm, én..köszönöm?!?!?!
Hát, ja. Eléggé meglepett ezzel. Viszont 2 hét után ismét csókolóztunk, sőt ....leis..tudjátok és az érzéseim eléggé vegyesek lettek...elkezdtem újra beleszeretni.. nem tudom, hogy most mit gondoljak... de ha ezt Sissynek elmondom, dühből tuti kikürtöli vagy valami, szóval nem tudom mit fogok tenni.. Hazudjak vagy mondjam el?
........................................
2015. 02. 22.
Kenny nemrég adta ide a 12 dollárt és én is kerestem 10-et, szóval 37 dollárom van jelenleg és kell még 763 dollár... eléggé sok. Valamelyik nap láttam, hogy a sulibálra keresnek segítőket és 28 dollárt adnak arra a 6 napra, amit ott leszek és még órára se kell járnom, szóval nem rossz ötlet. Mellesleg 4,2 az átlagom, csak azért is jegyzem ezt meg, hogy ne gondoljátok azt, hogy lógós vagy buta lennék. Bűntudatom is van, hisz Kenny egyre inkább vonz és nem akarok vele nagyon szakítani, pedig már megígértem neki, hogy véget fogok vetni hamarosan a románcomnak Kenny-vel. A nap fénypontja bekövetkezett, mikor ültünk Sissy-vel az asztalnál és Kenny odajön, megcsókol. Sissy ki is rohant azonnal, arra hivatkozott, hogy rosszul van. Utánamentem.
-Sissy!!!
-Hagyj engem békén.
-Most miért haragszol? Mert megcsókolt az, aki iránt alig érzek valamit?
-ALIG?!?!?!? Eddig úgy tudtam, hogy semmit, kiemelem neked: SEMMIT nem érzel iránta..
Erre csak hebegni, habogni tudtam. Kénytelen voltam sietni, hisz hamarosan kezdődött a stábválogatás, ahová fel is vettek. Díszlet-,jelmezkészítés, ennyi a dolgom.
............................................................
2015. 02. 24.
Életem legrosszabb napja. Kiderült a másságom. Erre valószínű, hogy azt gondoljátok: "Az a hülye Sissy volt", de nem. Egy csaj, aki ott volt a mosdóban eléggé érthetően hallotta a beszélgetésünket.. Sissy felvállalta és mindent elmondott. A suli oldalán főcím és főhír lett az interjúja. Több, mint 5000-en nézték meg és csupán 3 órája volt fenn. Természetesen összefutottam azzal, akivel a legkevésbé szerettem volna... Kenny-vel... Direkt elfordultam, hogy ne lásson de..
-Héé, bocsi! Nem tudod, hogy hol találom azt a csajt, aki azt hazudta, hogy szeret?!
-Ne haragudj, kérlek...........
-Dehogy haragszom. Csupán kihasználtad az érzéseimet és engem is, hogy pénzt gyűjts..
-Ez nem igaz. Miután megcsókoltál újra beléd szerettem...
-Aha. Jó. Kicsit késő már a mentegetőzéseidhez. Amúgy a másik leszbi kinn zokog, szóval nem ártana, ha az ő szívét se törnéd össze.
Kirohantam.
-De jó. Itt vagy te is, hogy leszidj.
-Nem. Csak egy dolgot szeretnék mondani neked...
-Mit!?
-Szeretlek, Sissy.
Megcsókoltam. Visszacsókolt. Hivatalosan is előbujtunk, hírnevem is lett. Több, mint 1000 új követőm lett és facebook jelölést is kb. annyit kaptam. A sulis poszt nézettsége több, mint 150.000 volt. Megnéztem az e-mailjeimet, ahol volt egy olyan, aminek a küldője Ellen Degeneres volt, aki azt írta, hogy örülne, ha szerepelnénk a műsorában. Ez elképesztő! Az egyik legnézettebb talk show műsorvezetője meghívott minket az Ellen Show-ba! Felhívtam a barátnőm, aki sírt, nevetett, visongott.. minden létező hangot kiadott, ami csak lehetséges. Minden szép és jó. Sőt, remek!!! Viszont a szüleimmel még erről nem beszéltem.
-Anya, mondanom kell valamit.
-Láttam a posztot, sőt minden lakos látta és gratuláltak, hogy ilyen bátor lányom van és igazuk is van, mert ilyen dolgot tenni nagy lépés és sok erő kell hozzá. Én így szeretlek, ahogy vagy. Viszont apád nem bírja ezt. Ő nem fogja megemészteni nagyon könnyem.
-Igen. tu...
Ebben a szempillantásban be is lép, dühöngve.
-Áá, a kis különleges. Milyen Sissy? Jobb vele csinálni, mint egy fiúval?
-Na, de Michael.
-Te csak meg se szólalj! Az egész a TE hibád Elsa. Te tehetsz róla, hogy nem vetted észre.
-Na, álljunk csak meg egy szóra. Miért én?
-Nem figyeltél rá eleget...
-Nem tudtam, hogy csak színleli, hogy hetero.
-Te soha nem tudsz semmit.
-APA!! Hagyd abba ezt.. MOST! Nem fogok megváltozni se te, se más kedvéért!
-Majd a pap kedvéért fogsz. Beírattalak egy Katolikus iskolába...
-A holttestemen át!
-Lehet.
...
2. rész- Menni vagy nem menni?
Sziasztok, Sabrina vagyok. Tegnap múltam 18, szóval hivatalosan is felnőtt lettem. Nincs szükségem anya vagy apa aláírására a tetováláshoz, bemehetek cigit vagy alkoholt venni legálisan is... ez mind szép és jó, de én nem élek az ilyenekkel. Van pár barátom, imádom a zenét és a sorozatokat, amik függővé is tettek engem, viszont van egy olyan dolog, amiért bármit megadnék... híresség. Mindig is vonzott a celebvilág. Nem kifejezetten énekes szeretnék lenni, bár az se rossz, persze ha jó hangom lenne, de nincs. Színész vagy műsorvezető vagy mittudomén.. Perez Hilton utódja. Viszont ebben a kis kanadai városkában nem fogok kitörni.. Igaz, Avril Lavigne és Justin Bieber is innen indult, de akkor más idők jártak, mint 2015-ben.. voltak olyanok, akik felkarolták őket, de mára túl sok van a feltörekvőkből, legyen az énekes vagy színész. Mikor felhozom ezt a pasimnak, akit nem is igazán kedvelek, egyrészt mert biszex vagyok és a lányok vonzanak, másrészt egyértelműen kiszerettem belőle... , de ha ez kitudódna, akkor az egész város ezen csámcsogna és az nekem nem hiányzik. Anyámnak fel se merem hozni a híresség témát, sőt a másságomat se. Egyedül a legjobb barátnőm, aki inkább a szeretőm ért meg, de nem vállalhatjuk fel, még most nem. Na, igen. Szóval úgy döntöttem, mivel úgyis szeretek utazni, elutazok Hollywoodba.. Röhöghettek, de mégis az a hírességek otthona. Ha nem sikerül max hazajövök. Mi hiányzik még? Hát a lóvé.. Jelenleg 15 dollárom van és 800 dollár kéne, hogy eltartsam magam 2 napig a legolcsóbb szálláson automatás levessel és csapvízzel. Ez 150 dollár, 550 dollár az odajutás. Marad 100 dollár vészhelyzet esetére, ha nem úgy jön össze valami. Azaz 785 dollár kell és megyek. Már munkákat is néztem! Kocsimosás, táblaforgatás, állatmenhelyen kisegítő. Ezekből 5-6 hónap és már megyek is.
................................
2015. 02. 15.
Na, jelenleg a 15 dollárom mellé sikeresen gyűjtöttem 6 dollárt, tehát 21 dollárnál tartok. Este átjött hozzám a barátom, Kenny, aki egy nagyon kedves megjegyzésen keresztül lekövérezett, ami nagyon jól esett, bár megszoktam tőle.. Viszont, utána nagyon meglepett:
-Sab, tudom, hogy bunkó vagyok néha..vagy talán mindig, de mondta a BFF-ed, Sissy, hogy sikert akarsz próbálni Hollywoodban, amit orbitális hülyeségnek tartok, hisz tök okos vagy és sokra vihetnéd, mint ez a nem állandó szakma.. na, szóval azt akarom mondani, hogy elvállaltam egy munkát. Heti 12 dollárt keresek. Igaz, hogy nem sok, de több, mint a semmi.
-Ööm, én..köszönöm?!?!?!
Hát, ja. Eléggé meglepett ezzel. Viszont 2 hét után ismét csókolóztunk, sőt ....leis..tudjátok és az érzéseim eléggé vegyesek lettek...elkezdtem újra beleszeretni.. nem tudom, hogy most mit gondoljak... de ha ezt Sissynek elmondom, dühből tuti kikürtöli vagy valami, szóval nem tudom mit fogok tenni.. Hazudjak vagy mondjam el?
........................................
2015. 02. 22.
Kenny nemrég adta ide a 12 dollárt és én is kerestem 10-et, szóval 37 dollárom van jelenleg és kell még 763 dollár... eléggé sok. Valamelyik nap láttam, hogy a sulibálra keresnek segítőket és 28 dollárt adnak arra a 6 napra, amit ott leszek és még órára se kell járnom, szóval nem rossz ötlet. Mellesleg 4,2 az átlagom, csak azért is jegyzem ezt meg, hogy ne gondoljátok azt, hogy lógós vagy buta lennék. Bűntudatom is van, hisz Kenny egyre inkább vonz és nem akarok vele nagyon szakítani, pedig már megígértem neki, hogy véget fogok vetni hamarosan a románcomnak Kenny-vel. A nap fénypontja bekövetkezett, mikor ültünk Sissy-vel az asztalnál és Kenny odajön, megcsókol. Sissy ki is rohant azonnal, arra hivatkozott, hogy rosszul van. Utánamentem.
-Sissy!!!
-Hagyj engem békén.
-Most miért haragszol? Mert megcsókolt az, aki iránt alig érzek valamit?
-ALIG?!?!?!? Eddig úgy tudtam, hogy semmit, kiemelem neked: SEMMIT nem érzel iránta..
Erre csak hebegni, habogni tudtam. Kénytelen voltam sietni, hisz hamarosan kezdődött a stábválogatás, ahová fel is vettek. Díszlet-,jelmezkészítés, ennyi a dolgom.
............................................................
2015. 02. 24.
Életem legrosszabb napja. Kiderült a másságom. Erre valószínű, hogy azt gondoljátok: "Az a hülye Sissy volt", de nem. Egy csaj, aki ott volt a mosdóban eléggé érthetően hallotta a beszélgetésünket.. Sissy felvállalta és mindent elmondott. A suli oldalán főcím és főhír lett az interjúja. Több, mint 5000-en nézték meg és csupán 3 órája volt fenn. Természetesen összefutottam azzal, akivel a legkevésbé szerettem volna... Kenny-vel... Direkt elfordultam, hogy ne lásson de..
-Héé, bocsi! Nem tudod, hogy hol találom azt a csajt, aki azt hazudta, hogy szeret?!
-Ne haragudj, kérlek...........
-Dehogy haragszom. Csupán kihasználtad az érzéseimet és engem is, hogy pénzt gyűjts..
-Ez nem igaz. Miután megcsókoltál újra beléd szerettem...
-Aha. Jó. Kicsit késő már a mentegetőzéseidhez. Amúgy a másik leszbi kinn zokog, szóval nem ártana, ha az ő szívét se törnéd össze.
Kirohantam.
-De jó. Itt vagy te is, hogy leszidj.
-Nem. Csak egy dolgot szeretnék mondani neked...
-Mit!?
-Szeretlek, Sissy.
Megcsókoltam. Visszacsókolt. Hivatalosan is előbujtunk, hírnevem is lett. Több, mint 1000 új követőm lett és facebook jelölést is kb. annyit kaptam. A sulis poszt nézettsége több, mint 150.000 volt. Megnéztem az e-mailjeimet, ahol volt egy olyan, aminek a küldője Ellen Degeneres volt, aki azt írta, hogy örülne, ha szerepelnénk a műsorában. Ez elképesztő! Az egyik legnézettebb talk show műsorvezetője meghívott minket az Ellen Show-ba! Felhívtam a barátnőm, aki sírt, nevetett, visongott.. minden létező hangot kiadott, ami csak lehetséges. Minden szép és jó. Sőt, remek!!! Viszont a szüleimmel még erről nem beszéltem.
-Anya, mondanom kell valamit.
-Láttam a posztot, sőt minden lakos látta és gratuláltak, hogy ilyen bátor lányom van és igazuk is van, mert ilyen dolgot tenni nagy lépés és sok erő kell hozzá. Én így szeretlek, ahogy vagy. Viszont apád nem bírja ezt. Ő nem fogja megemészteni nagyon könnyem.
-Igen. tu...
Ebben a szempillantásban be is lép, dühöngve.
-Áá, a kis különleges. Milyen Sissy? Jobb vele csinálni, mint egy fiúval?
-Na, de Michael.
-Te csak meg se szólalj! Az egész a TE hibád Elsa. Te tehetsz róla, hogy nem vetted észre.
-Na, álljunk csak meg egy szóra. Miért én?
-Nem figyeltél rá eleget...
-Nem tudtam, hogy csak színleli, hogy hetero.
-Te soha nem tudsz semmit.
-APA!! Hagyd abba ezt.. MOST! Nem fogok megváltozni se te, se más kedvéért!
-Majd a pap kedvéért fogsz. Beírattalak egy Katolikus iskolába...
-A holttestemen át!
-Lehet.
...
2. rész- Menni vagy nem menni?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)