2015. 05. 08.
2. hónapja, hogy itt vagyok New York-ban.. elképesztően sok minden történt azóta, kis idő alatt. 2 hónap alatt összejött a tévés szereplés, meg az, hogy valaki brutálisan kövessen engem és meggyilkoljon mindenkit, aki próbál segíteni nekem a kilétével kapcsolatban. Megtudtam, hogy van egy öcsém, Luke, aki 16 éves és meleg. Családi vonás, haha, nagy poén. Szóval, eléggé eseménydús 2 hónapom volt, az 100%. Hála istennek, ezt nem kellett senkivel se megünnepelni, aminek nagyon örültem, mert már eléggé idegesített, hogy 2 hetente party-ztunk. Szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, így felhívtam az öcsémet, hogy van-e kedve eljönni velem strandra, igent mondott, így 13 órára ott is volt, megebédeltünk 3-an, majd elindultunk.. Catherine nékül sajnos, mert neki be kellett mennie dolgozni. 14. 30-ra értünk a strandhoz, majd átöltöztünk fürdőcuccba és bemásztunk a külső medencébe, ahol nem voltak sokan.... csak 150-200 fő. New York-tól többet vártam.. Jó, nálunk az 5 ilyenkor sok volt, de jó pár millióval többen élnek itt. Elmentem úszni pár kört, de Luke nem jött. Kiderült, hogy nem tud úszni. Ebből jött az ötlet: majd én megtanítom, végül is egy nővér erre való, hogy tanítsa a kisöccsét. Ő visszakozott, de 15 percnyi erőltetés után sikerült megfűznöm. 2-3 órára rá sikeresen megta... inkább egész jól megy neki az uszikálás. A szüleim nagy hangsúlyt fektettek nálam a sportokra, nem akarták, hogy elhízzak és emiatt csúfoljanak a suliban. 18.30-kor elmentünk az ottani büfébe kajálni. Kérdezgettem pár dologról.
-Milyen a nagymamánk?
-Hát, kedves, törődő, nem szereti, ha dönteni kell, elfogadja azt, hogy más vagyok, szóval nem rossz.
-Valóban, olyan, mint az anyukám.
-Lehet.
-De Ő Hallington nagyi, nem?
-Dehogy, Ő Anyukád anyukája.
-Akarod mondani, anyukánk.
-Jó, anyukánk, csak tudod, nekem a nagyi volt az anya és az apa is, mert nem volt senkim, csak ő.
-Tudom.
-Gondolom furcsa lehet, hogy egyik napról a másikra lett egy öcséd.
-Ne is mondd, nagyon furcsa.. nyugi. Jó fej vagy, nincs veled bajom.
-Te is jó fej vagy.
20 órára értem haza. Mikor beléptem, palacsinta, kóla és lufik meg egy csomó ember fogadott. Nem értettem, hogy miért. 20-25 ember odajött és gratulált, Miért? Mit tettem? Ezt akartam elkerülni, hogy ne ünnepeljünk minden héten, erre? Most is... Cat odajött, megkérdeztem, hogy mi ez a buli.
-Mi folyik itt?
-Bulizunk?
-De miért? A szülinapod, névnapod és az én névnapom nem most van.
-Nem is azt ünnepeljük, butus..
-Akkor mit?
-Azt, hogy jelöltek.
-Tessék? Téged? Hol?
-Nem, dehogy. Téged.
-Miben?
-Teen Choice Awards: Legjobb mellékszereplő meg a sorozatot is jelölték a legjobb drámai sorozat kategóriában is.
-Remek.
-Az, majd megyünk Los Angeles-be 1 hónap múlva!!!
-Tessék?
-A díjat át kell venned.
-Ki mondta, hogy Én kapom?
-Valószínű, hogy te.
-Miért?
-1. gyenge jelöltek, kivéve te. 2. a sorozat mindig megnyeri az összes jelölését.
-Akkor se kellene tutira vennie mindenkinek... ha nem nyerek?
-Nyerni fogsz...
-Aha. Ilyenkor történik az, hogy nem és mindenki meg fog utálni.
-Én csak szerettem volna, ha jobban kiélveznéd ezt a napot..
-Elegem van...!!!!
-Miből? Belőlem?
-Nem, a minden heti bulizásból.. soha nem tudok pihenni.
-Ma pihentél.
-Ja, de holnap mennem kell dolgozni, de igen. Bulizzunk, hú, de jó. Én lépek.
-Édesem.
Kimentem. Neki támaszkodtam a falnak és elkezdtem sírni. Nem a buli miatt, hanem Caty miatt, amiért ennyire beleélte magát, Én meg otthagytam. Mindegy, majd bocsánatot kérek tőle és minden visszatér a normális kerékvágásba. Felhívtam Luke-ot, hogy el mehetek-e hozzájuk, igent mondott, szóval odabuszoztam, 15 percre volt.
-Szia
-Szia.
-Mehetünk?
-Aha. A nagyi itthon van?
-Igen, szeretnéd megismerni?
-Nem is tudom, félek a reagálásától..
-Nyugi, Én ott leszek. Ismerem a nagyim, nem fog légpuskát a fejedhez.
-Ó, köszi, max leüt egy borosüveggel.
-Honnan tudtad?
Nézek rá.
-Nyugi, csak vicc... vagy nem.
-Kösz.
-Haha.
Belépek a házba, szép rend. A néni, vagyis a nagyi épp a tévét nézte, mint a szokásos nénik, vagyis nagyik. Köszönök neki.
-Csókolom.
Néz rám 2 percig körülbelül.
-Ismerjük egymást?
-Sabrina Hallington vagyok.
-Jesszusom, Saby. Gyere ide.
Ekkor eszembe jutott a borosüveges dolog, kicsit megtorpantam.
-Nyugodj meg, nem foglak leütni borosüveggel.
Ekkor viszont azt hittem sikítok, mikor adtam a 2 puszit.
-Annyira régen láttalak.
-Én nem tudom, hogy mikor láttalak.
-Nem is csodálom, 2 éves voltál. A testvéred meg gondolom furcsa volt látni, hisz Őt a születése óta Én nevelem.
-Az szép. Jó sok gyereked van.
-Ne is mondd. Mi vezetett ide?
-A hírnév, sikerült egy sorozatban színészként elhelyezkednem.
-Legalább megszabadultál apádtól.
-Ja, miatta nem mertem hazamenni, mert azt mondta, hogy végez velem.
-Tudtam , tudtam. Apád pszichopata.
-Miért mondja ezt?
-Ismertem, kiskorából. Egyszer megszökött a kiskutyája, azzal büntette, hogy kivette a szemgolyóit.
-Mintha sebész lenne.
-Az, csak béna sebész. Más az állati test, sokkal másabb.
-Jesszusom...
-Igen, jesszus. Féltettem Anyádat is Tőle..
-Nincsenek együtt.
-Mi? Jaj..
-Mi az?
-Féltem Őt, Anyád küldte el gondolom. Ajánlom neked, hogy hívd fel, az én számomat letiltatta ez a k*csög férje.
-Rendben, köszönöm. Mennem kell, nagyon későre jár.
Adtam a nagyinak két puszit meg Luke-tól elköszöntem, majd a buszon hazaféle hívom Anyut... kicsöng, megint.. kicsöng. Másra nem is tudtam gondolni, csak arra, hogy mi van ha ő "az Alak" és tett anyával akármit? Haza kell mennem.
....
19. rész - Üdv, otthon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése