2015. 04. 13.
Több napja minden úgy telik, ahogy szokott. Felkelek, elmegyek dolgozni, hazamegyek. Most tuti arra gondoltok, hogy akkor Chris-szel mikor beszélek? Nos, munkába menet meg jövet jön velem, hisz egyedül menni félek....mióta, tudjátok... volt az az Alak... Azóta nem láttam, mióta nem egyedül járok.. hálaistennek. Chris olyan aranyos, örülök, hogy ennyire odaadó. Kezdek nagyon beleszeretni ebbe a fiúba, de mi lesz Cat-tel? Tuti meg fog utálni, ha ez kiderül... és Ellen? Nagyot fog bennem csalódni, el se merem képzelni, hogy megtudja, de egyszer muszáj lesz döntenem. Mikor felkelek, látom, hogy Catherine itthon van.
-Hát, te?
-Itthon maradok, mert rosszul vagyok. Hányinger, fejfájás..
-Ja, értem.
-Amúgy van valami baj?
-Jól vagyok.
-Mármint..velünk? Mintha más lennél.
-Nem, nem. Semmi baj nincs. Nyugodj meg.
-Jó, csak már a temetés óta nem is csókoltál meg... meg nem is...tudod... szeretkeztünk.
-Ne haragudj, csak le vagyok strapálva. Majd bepótoljuk, ígérem.
-Remélem, mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni.
-Jó. Mennem kell.
-Te nem is mondod, hogy szeretsz?
Addigra viszont már kimentem. Annyira szarul érzem magam emiatt. Igaza van, semmi sincs rendben. Mindez az én hibám, hogy így viselkedek. Vissza is mentem. Rám néz.
-Szeretlek, Cat.
-Én is.
-Viszont nem vagyok biztos abban, hogy minden rendben.
-Mesélj.
Elmeséltem neki mindent, ami történt a temetésen és utána.
-Most nem tudom, hogy féltselek vagy utáljalak, amiért megcsaltál? Jobban tennéd, ha kiköltöznél.
-Ne tedd ezt, én még szeretlek.
-Nekem meg kell még ezzel birkóznom.
-Szeretlek..
-Menj, majd írok, ha máshogy látom a dolgokat.
Összepakoltam a cuccaimat, majd Chris-hez mentem. Hova máshova? Őt ismerem igazán. Mikor az ajtója előtt állok csak nézett.
-Költözünk?
-Csak én.
-Hogy hogy?
-Hát, elmondtam mindent neki. Rólunk is.
-Ja, végre. Szabadon enyém lehetsz.
Meg akar csókolni, de nem engedem.
-Mi a baj?
-Kell egy kis idő nekem...
-Mihez?
-Megemészteni a történteket.
-Hát jó. Érzel még iránta valamit?
-Nem tudom.
-Irántam?
-Nem tudom.
-Rendben, el ne késs.
-Nem kísérsz el?
-Jár innen egy busz, 3 perc és indul. Mikor végzel ott leszek.
-Oké, szia.
-Szia.
El is mentem a busszal, sikeresen le is szálltam, még volt 10 perc a kezdésig. Találkoztam Sasha Pieterse-el, aki Alison DiLaurentis-t játssza.
-Szia, Sasha.
-Szia, Sabrina. Mizujs?
-Szomorú vagyok.
-Mi a baj?
-Hát.. a párkapcsolatom nem épp a legfényesebb.
-Ismerős. Ilyenkor az a teendő, hogy adj időt a másiknak, ne siettesd. Ennyit tudsz csak tenni.
-Értem..
-Meghívhatlak egy kávéra?
-Meg, köszi.
-Természetes, kolléga.
Ezen elmosolyodtam picit. Annyira kedvesek velem. Nem ezek a beképzelt hollywoodi sztárocskák. Végeztünk 22. 33-ra ,de megvártam a 22.35-öt, mert akkora szokott ideérni Chris. Ki is mentem, de nem látom sehol. Felhívom, kicseng. Felhívom, kicseng... Ezt legalább ötször tettem meg, de semmi. Nem veszi fel. Kezdek kiakadni. Most mit tegyek? Nagyon félek.. Felhívom Catherine-t, kicseng. Vagy nem akarják felvenni vagy nem akarják, hogy felhívjam őket. Hagytam neki egy üzenetet. Várok, várok, várok. Mindjárt 23 óra, szóval kénytelen vagyok elindulni. 10 perc Chris innen, nem annyira sok. Lazán elsétálgatok, mikor meghallom, hogy zörög valami, hátrafordulok, de ott nincs senki, majd megfordulok és az alak előttem van. Hátraborulok. Elkezdek kúszni hátra, ő sétál után. Meglátok egy kukát, elé rúgom. Elbukik benne, addig gyors felállok és elkezdek a közparkhoz rohanni. Kb. 15 másodperccel később indul meg, látta, hogy a parkhoz futok. A játszótérnél bebújok a fedett csúszdába. Úgy hallom, hogy elrohan. Várok még. Ekkor elkezd csörögni a telefonom, Katy Perry pedig sikeresen felkelti a figyelmét az Alaknak. Elkezd bemászni a csúszdába, én elkezdek felmászni, de elkapja a lábam és leránt. Kihúz a csúszdából, a homok ránt. Néz rám, mikor valaki elkezd ordítani.
-SABRINA!!
Az Alak elrohan. Mikor közelebb jön a Valaki, látom, hogy ő Catherine. Annyira örülök neki.
-Jól vagy, Sabrina?
-Igen, jól, hála neked.
-Itt volt?
-Igen, mikor meghallott téged elrohant.
-Akkor semmi bajod?
-Kicsit izzadt vagyok, de elviselem.
-Akkor szupi.
-Mellesleg eldöntöttem, hogy szeretlek, téged akarlak. Eljöttél ezek után, bizonyítottad, hogy még mindig szeretsz.
-Ahogy mondod, még mindig és örökké.
-Szeretlek.
-Én is.
Taxival mentünk haza. Mikor levette a kabátját, megfogom és belerántom az ágyba.
-Azt hittem, hogy megakarsz fürdeni, mert mondtad, hogy izzadt vagy.
-Ha nem fulladsz meg, akkor most másra kerítenék időt.
-Kibírom.
Lefeküdtünk. Úgy látszik, hogy szeretem őt. Viszont Chris meg lesz*rta, hogy mi van velem.. ő szeretett egyáltalán? Lehet, de közel se annyira, mint Caty.
...
14. rész - Show biznisz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése