2015. 03. 22.
8 nap telt el a Marlene King beszélgetés után... Nem hívott, nem írt...semmi. Lehet, hogy nem akarta az arcomba mondani, hogy nem vagyok neki szimpatikus vagy nem tudom.... Mindenesetre Catherine hazatért, javulgat, de dolgozni még nem bír, a lába be van kötve. Még nem beszéltem vele arról, hogy mit mondott az anyja. Nem is akarom egyenlőre, örülök, ha 3 órát tud felébredés nélkül aludni. Ma jött neki meg a számla is. A sérülése valamennyire fedezi a számlákat, de látható, hogy mióta itt vagyok 2-szer annyi, mint előttem. Ő dolgozik, Én nem. Szarul érzem magam emiatt. A nagy színészkedős pénzemből, ami 0 nem élünk meg. Később elkezdtem álláshirdetéseket keresni, találtam is egy egész jót. 200 m-re a Cat lakásától van egy művészeti suli, ahol énekeseket keresnek 18 éves korig, napi 50 dollárt kínálnak, ami a 0 dolláromhoz képest nagyon jó! Így írtam is egy üzenetet, rá 2 percre kaptam a választ, hogy holnap 17 órakor kezdődnek a meghallgatások. Elmondtam Cat-nek is.
-Cica, képzeld.
-Naa, mondtam, hogy Marlene írni fog!!
-Öm....nem Marlene, ő nem írt még..
-Jaj, bocsika. Akkor?
-Kerestem állást. Mint énekes.
-Minek? Venni akarsz valami drágát, amire nincs most pénzünk vagy..?
-Igazából, mióta itt vagyok 2-szer annyit kell fizetned és én abba nem adtam eddig bele semmit.
-Emiatt ne aggódj. Megélünk így is.
-Engem viszont aggaszt, így elmegyek.
-Nem én kértem, ha véletlen ezzel kezdenél fenyegetni.
-Jaj, mintha szoktam volna fenyegetőzni.
2015. 03. 23.
Reggel 9-kor keltem, fogat mostam, reggeliztem, letusoltam, majd elkezdtem bemelegíteni a hangom a meghallgatásra. Nagyon szeretném ezt az állást. Cat azóta csak 1-2 szóval válaszol, lehet megorrolt, de majd megnyugszik. Szükségem van arra az állásra. Nem csak a pénz miatt, magam és Cat miatt is. 16 óra 30 perckor elsétáltam a CitySound művészeti iskolához, ami tele volt plakátokkal, LED -es hirdetőtáblákkal. Mikor beléptem legalább 500 fő gyülekezett, tiszta kanadai tehetségkutató feeling. 16:59-re eljutottam és 18:00-kor kezdődött csak a meghallgatás, mert ők feleannyi emberre számítottak. Én voltam a 498-as számú, azaz a legvégén én voltam. Már a 497-es kezdi befejezni, aki egész szépen énekel. Eddig 6 embert vettek fel a 497-ből. A 497-es sajnos nem jutott be. Én következtem.
-Jó estét, Sabrina Hallington.
-Jó estét.
-Mennyire üde, így éjféltájt?
-Nagyon üde vagyok, kialudtam magam rendesen.
-Az szuper, akkor halljuk mit tud, Sabrina!
Előadtam P!nk Just Give Me A Reason-jét. A zsűrinek tetszett, be is jutottam, a 499-es nem, de az utolsó igen, így 8-an jutottunk tovább az 500-ból, ami azért elég durva. Megkaptam, hogy egész héten 14 órakor próba, hétfőn fellépés. 350 dollár + 150 dollár a fellépés, így 500 dollárt keresek, ami már eléggé sok.
2015. 03. 24.
Mikor láttam, hogy felkelt Caty, elmeséltem neki a tegnap este fejleményeit, hogy mennyit vártam, hányan jutottak tovább meg persze azt is, hogy én is a továbbjutók között voltam. Nem láttam rajta, hogy nagyon örülne neki. Ez kicsit el is szomorított. 13-kor elindultam, ha véletlen megint nagy tömeg fogadna, de tévedtem, 15-en voltunk. 8 énekes, 7 táncos. Egy kopasz, kigyúrt koma szólt, hogy mehetünk be, elég bunkó volt. Nem is értem, hogy miért kell ilyen bunkó gondnokokat felvenni. Hála istennek, hogy nem ő lesz a felkészítő... Beléptem és megláttam, hogy a névjegykártyán az áll: "Samuel Marton, felkészítő". Igen, ő volt az én "gondnokom, aki hála istennek nem a felkészítőm", a sors lecsapott, kellett nekem ilyeneket mondani....
-Samuel Marton vagyok. 15-szörös világbajnok fellépő voltam a KenDen-ben. (A KenDen a világ legismertebb előadócsapata, akik 15-ször nyertek egymást után. A tagok többsége kiöregedett, drogozott pacák lett, kivéve ezt a fickót) Az egyetlen előadócsapat, akinek lemeze is készült, 5 is, amiből mindegyik platina és 25 kislemez, amiből mind 2-3 platina. Világszerte eladtunk 100 millió korongot a kislemezeket is beleszámítva. Mióta itt dolgozom, 5-ször vittem ki előadócsapatot, 2010-ben 6.; 2011-ben 2; 2012-ben 4.;2013-ben 2; 2014-ban 2-ok lettünk. Előttem a legjobb hely a 20. volt. Ezért is az a célom, hogy a ranglista élén végezzünk, nem a közepén, az szar.
Éjfélkor mentem haza, 10 órát gyakoroltunk, a lábam is leszakadt, hisz nekünk is kellett táncolni. Megbeszéltük, hogy az elmúlt pár év amerika #10-jeiból válogatunk, így döntötte el Samuel, hogy ezeket adjuk elő:
#1 Dark Horse
#2 Wrecking Ball
#3 Fancy
#4 Problem
#5 Bang Bang
#6 What Doesn't Kill You (Stronger)
Ezeket a számokat imádom is, de ez a Samuel gyerek megutáltatja velem..Nem csak a dalokat, a zenét is....
...
7. rész- Gyakorolni, gyakorolni, nyerni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése