Már csak 1 nap választ el minket a versenytől, elképesztő. Mellesleg nem értem, hogy miért nem tudtunk volna ott maradni erre az egy napra, de mindegy. Elkezdtem kicsit hiányolni Cat-et is. Mikor hazaértem az első az volt, hogy Catherine odarohan, megcsókol és elmondja, hogy annyira örül, hogy épségben megúsztam. Elmeséltem neki mindent, ami 2 nap alatt történt, pl. a buszost, azt, hogy a csapattagunk halt meg, meg még azt is, hogy a CSK (csapatk*rvája) -t kirúgta az edzőnk. Megkértem, hogy keressen rá Miranda Grosewild-ra. Miért? Azt mondta Miranda, hogy az apja fő támogató volt, nem hittem nagyon neki, amíg az edző nem erősítette meg. Kiderült, hogy 4 generáció óta vezetik Amerika 2. legjobb hotelét, ami mellesleg itt van, New York-ban. Rákerestem a tánccsapatunkra, ahol 2 támogatónk van: Grosewild-ék hotelje és a OnePenny benzinkút. Hála istennek az idei szezonra kifizettek mindent, de a a következő évben nem fogja megoldani a költségeket a OnePenny. A táncosok, énekesek bérét főleg nem, kivéve ha nem nyerünk és szerzünk támogatókat. 14. 23-kor elkezdtünk edzeni, az edző nem figyel, egyszer azt vesszük észre, hogy kimegy, nem jött vissza 2 órája. Szóltam a csajoknak, hogy majd én kimegyek hozzá. Ki is mentem, látom sír és a padon ül.
-Mi a baj, edző?
-Szerinted, mi? Elvesztette a csapatunk a legnagyobb támogatót.
-Tudom, az én hibám.
-Ez kivételesen az enyém. Hülye voltam, feldúlt és nem gondolkodtam. Ha ezek az érzelmek nem lépnek közbe, akkor tuti, hogy még itt lenne Miranda, főleg a pénzéért, nem azért mert olyan jó táncos, átlagos, de jónak nem mondható.
-Az idei évben nincs baj.
-Ja, csak nem lesz világvége 2015-ben, ott lesz 2016,17...úristen.
-Ha szerzünk támogatókat?
-Ja, max ha nyerünk.
-Szerintem nagyon jók vagyunk.
-Szerintem is, csak többen is lesznek nagyon jók a versenyen.
-Akkor mit tudunk tenni?
-Nyerni, ennyit.
-Mindent bele fogunk adni.
-Remélem is.
Bemegyek és elkezdem buzdítani a csapatot:
-Kinek fontos ez a csapat?
Mindenki felnyújtja a kezét.
-Remek, szóval mindenkinek. Akkor most megkérek mindenkit, hogy adjon bele mindent, amit csak tud, mert muszáj jónak, sőt a legjobbnak bizonyulnunk a versenyen, mert elvesztettük a legnagyobb támogatónk, így b*szhatjuk, ha vesztünk, mert mindennek vége, mert nem lesz senki, aki támogathatná a csoportot anyagiakkal. Szóval, hajrá, mindent bele!!
Mindenki tele akaraterővel kiáltja el magát, hogy: "Hajrá" Elképesztően jó volt, az edző is elmosolyodott. 22 óra után pár perccel értem haza, Cat már dolgozni ment, mert jól van, én vacsoráztam, majd meglestem az e-mail-jeimet, ahol volt egy I. Marlene King-től. Megnyitottam.
"Kedves Sabrina!
Sajnálom, hogy csupán most értesítelek, de holnap 14. 30-kor lenne a meghallgatás, amit nem tudok átrakni más időpontra, ez az utolsó casting Sara Harvey karakteréhez! Remélem találkozunk. Szia."
Ez csak vicc. Tuti álmodom, hogy akkor van a casting, amikor a fellépés? Nem lehet, lehetetlen, hogy így kicsesszen velem a sors. Képes lennék cserben hagyni a csapatot azért, hogy egy világhírű sorozatban szerepelhessek és végre a reflektorfényben állhassak, ami miatt idejöttem?2013. 03. 30.
A héten szokásoshoz méltóan nem aludtam semmit. Elmeséltem a történetem Caty-nek, aki szokásához hívően sajnált engem és azt mondta, hogy nem lenne a helyemben. A szokásomhoz méltóan ismét nem tudom, hogy melyiket válasszam: Csapat vs. PLL? PLL vs. Csapat? El is mentem szokásomhoz hívően sétálni (igen, direkt említem ennyiszer a "szokásomhoz hívően/méltóan"-t), hátha sikerül döntenem, hát nem. Nem tudom, hogy képes lennék-e rá, hogy a végén felültessem a csapatomat, akik számítanak rám. Az utolsó előtti nap én buzdítottam őket, hogy adjanak bele mindent és kilépek a végén. Valószínűleg megkapom üzikbe, hogy: "hülye k*rva, r*banc, p*csa", de ezt még el tudom viselni, viszont azt, hogy látom, ahogy az edzőm elveszíti a munkáját, sőt mást is, ha meglátja, hogy nem vagyok ott: a reményt. Nem felvágásként, de valamennyire én tartom a reményt bennük. Nem lenne szívem ehhez, de belegondolni abba, hogy 22 napja azért vagyok itt, hogy kitörjek, nem azért, hogy segítsek egy csapatnak. Már elképesztően sokat vártam arra, hogy Marlene küldje nekem az e-mail-t, hogy: "Várunk" stb. Képes lennék kihagyni ezt a nagy lehetőséget? Nem tudom. Közben eszembe jutott, hogy felhívom anyát. Megtettem.
-Szia.
-Szia.
-Hogy vagy, lányom?
-Jól, te?
-Én is..
-Vagyis nem vagyok igazán jól.
-Mi a baj?
-Tudod, történtek dolgok..
-Mesélj.
Elmeséltem neki mindent, ami ebben a 22 napban történt.
-Elképesztően sok minden történt, örülök, hogy ilyen talpraesett vagy mindig.
-Hát, ebben a választás dologban.
-Csak gondolkodj kicsit. Menj el a meghallgatásra, erre vártál mióta, hogy felfedezzenek. A kapott pénzből pedig tudnád a csapatot szponzorálni, mert nem 5 dollárt fogsz hetente kapni.
-Ez jó ötlet, anya. Köszi. Szia.
-Máskor is, hiányzol.
-Te is nekem. Szeretlek.
-Én is.
-Szia.
Megérte felhívni anyát. Olyat mondott, ami eszembe se jutott volna. A PLL -el járnánk legjobban. Szerepelhetnék egy világszerte ismert műsorban, tudnám szponzorálni a csapatot. Mindenki jól jár, max annyi lehet a baj, hogy elvesztik a versenyt, de az kis kár, ha sikerül fenn tartani a csapatunkat. Így ott is voltam a casting-on. Marlene integetve és mosolyogva fogadott.
-Örülök, hogy itt vagy.
-Én is. Nagy áldozatokat kellett meghoznom, de igen.
-Nézd, erre.
Bevitt egy konferenciaterembe, ahol átbeszéltünk mindent. Kitöltöttem az adatlapomat, a szerződést és a PLL színészekkel is taliztam, nem autogram miatt, hanem azért, mert letesztelték a színészi tehetségem. Meg voltak vele elégedve. Marlene el is mondta az első forgatás időpontját, helyszínét. 18 óra körül indultam haza, 19-re otthon is voltam. Elmeséltem, hogy mi történt Catherine-nek, aki szintén nagyon örült, el is mentünk vacsorázni, majd egy romantikus sétával zártuk az estét. Felnéztem a Facebook-omra és az történt, amit sejtettem. Utálkozó üzenetek az üzenőfalamon, sőt blogokon, oldalakon, még Perez Hilton is megírta, hogy milyen szemétséget csináltam. Majd ha kérdeznek a riporterek úgyis tisztázom a nevem. A csapatunk a 4. helyen végzett, úgy, hogy többen megbotlottak, látszott rajtuk, hogy nem akarják, mindezt pedig kire a legegyszerűbb kenni? Rám. Kaptam egy üzenetet, amit maga, a mi drága edzőnk írt.
"Szia.
Nyugodj meg, nem azért írok, hogy lehordjalak mindennek, csak azért, hogy megértem a döntésed. Azért jöttél ide, hogy kitörj az átlag életből, a sors pedig azt akarta, hogy egy napon legyen a két esemény. A helyedben én is ezt választottam volna. Ne idegeskedj, majd a csapattal megoldjuk valahogy!"
Elkezdtem sírni, mert ez a pár sor igazán elmondja, hogy valójában nagyon csalódott, attól, hogy nem írja le..A szavak iróniája nagyon érezhető, de megígérem nekik is, hogy a csapat nem fog megszűnni, ha minden PLL pénzem rájuk kell költenem, akkor is....
10. rész - Pillanatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése