Csupán 3 nap maradt a fellépésig. Az 1. nap nagyon szar volt, a 2. nap jó volt, sőt életem legjobb napja, a 3. -4. nap már jó volt. Egészen jól összekovácsolódtam a táncosokkal, az énekesekkel, sőt még elkezdtem kedvelni (el se hiszem, hogy ezt mondom) az edzőnket is. Tök durva. Cat-el nem volt soha ilyen jó kapcsolatom, amióta megbeszéltük a történteket. Általában 8-kor kelek, 13. 45-kor indulok, edzés előtt 5 perccel ott szoktam lenni, akkor általában Sophia-val szoktam beszélni, aki 60 km-re lakik és már itt van 13 órára, mellesleg ő is leszbikus. Tudom, hogy mit gondoltok most. Megtetszik, össze fogok jönni vele satöbbi, de nem. Cuki csaj, de nem épp az esetem. Várunk, várunk, várunk... majd kapjuk az SMS-t, hogy merre vagyunk az egyik csapattagtól. Aztán eszünkbe is jutott, hogy a szomszéd városba lesz a próba, ahol a verseny is, ami 5 óra innen. Oké, ma kihagyjuk, csak éppenséggel a következő nap is ott kell lennünk, szóval fel is ültünk a buszra és elindultunk a városba, amiben eltévedni nem igazán lehet, hisz 35-ször kisebb, mint New York. Én zenét hallgattam, írtam Cat-nek, hogy mi is történt, de még nem látta. Erről mellesleg az jut eszembe, mikor először jöttem New York-ba, pontosan 20 napja. Hiányzik-e az otthonom? Nem, egyáltalán nem. Nem köt engem oda senki. Sissy-vel eltávolodtunk, apám meg is mondta, hogy ne merjek hazamenni és anya? Vele nem tudom mi van. Ha akarna, akkor fel tudna hívni vagy valami, de nem. Ha ő se, akkor én se. Fáj kicsit, hisz ő megakart védeni apámtól. Lehet, hogy fel kellene hívnom? Ekkor megszólal Sophia.
-Figyi, el kell mennem pisilni. Vigyázol a cuccaimra?
-Persze.
Vissza tettem a fülest és fullra raktam a hangerőt az egyik kedvenc dalomra, Taylor Swift Shake It Off-jára. Sophia 5 perce ment el, biztos nagy dolgot végez. Sophia 10 perce ment el, biztos megjött neki. Sophia 20 perce ment el... Megnézem. Mikor mentem volna ki a mosdóhoz, hallottam, hogy a busz felső szintjén ordít, olyanokat, hogy: "kezeket a fejek fölé, ha nem lövök." Bíztam benne, hogy csak szórakozik valaki, addig, amíg nem hallottam lövést. Fel is rohantam, amikor láttam egy nőt a padlón, vér folyt mellette, valószínűleg halott. A koma nem figyelt rám, észre se vette, hogy feljöttem. Megfogtam a poroltót, odarohantam és fejbe vágtam vele. Egy orbitális lila púp dudorodott ki a fején.Hívtam a rendőröket, akik egész gyorsan kiértek. A csávó évek óta ezt csinálja, csak random módon, így soha nem tudják elkapni, de végre valaki megállította. Meg is köszönték nekem. Sophia-t viszont sehol nem találtam, a mosdóban se volt elbújva, amire gondoltam, sehol. Megkérdeztem a többi utast a halott nőről.. Azt mondták, hogy pont jött ki a mosdóból és megijesztette a rablót, aki fejbe is lőtte. Jesszusom. Ne, kérlek istenem, mondd, hogy nem Sophie volt ez a csaj, mert menten agyf*szt kapok... Megkértem a rendőröket, hogy majd szóljanak, hogy ki volt a csaj. Azért is gondolom, hogy Sophia még él, mert megállónként leengedte a rabló a leszállókat, de minden cuccuk nélkül. A rabló miatt 22 órára értem oda. Az edző mikor meglátott, az első kérdése az volt:
-Hol az istenbe voltat... Hol van Sophia?
Elmeséltem az egész történetet.
-Úristen, ha ezt megtudják az emberek, akkor tuti engem fognak okolni.
-A mi hibánk, mi nem figyeltünk.
-Igazad van, minden a ti hibátok, vallatáskor is ezt kérem tőletek. Vagyis tőled, ha Sophia véletlen..
-Nem hinném, okos lány.
-Remélem is, hogy igazad van. Menj lefeküdni, holnap viszont 2 órával előbb várlak.
-Értettem.
Valójában nem lefeküdni, hanem sétálni mentem, nem voltam álmos, se fáradt, csak ideges. Írtam is Catherine-nek, de még az előző üzenetem se nézte meg, remélem, hogy ő nem volt véletlen rajta a buszon valamilyen apró cseprő dolog miatt. Volt egy gyönyörűen megvilágított szökőkút, ahol 5 percenként csengők általi zene szólt, kellemes volt, nyugtató. Erre volt szükségem igazán. 23 óra körül próbáltam észrevehetetlenül besurranni, mert ha az edző megtudja, azt tuti, hogy elküld, mindegy, hogy mi történt ma. Sajnos a nindzsázás nekem nem sikerült, mert Miranda, a csapatunk "kapitánya". vagy ahogy én hívom: " a csapat k*rv*ja" meglátott. Nem is hagyta szó nékül:
-Ó, szióka, Sandy.
-Még mindig Sabrina, te gyökér.
-Á-á-á-á-á. Vigyáznék a kicsi számra, hogy mit mondok, főleg takarodó után. Tudtommal, már rég aludnod kéne.
-Nem a te dolgod, mellesleg nem csak a többiekre, rád is vonatkoznak a szabályok.
-Én az őrszem vagyok cicabogár.
-Igazold.
Ekkor megmutatja a kártyáját.
-Na, mehetsz aludni.
2015. 03. 28.
Nem aludtam semmit, aggódom Sophia miatt. Igaz, hogy azt mondtam, hogy nem kell félteni, de akkor is... Én féltem. Egy rablót kicselezni...kitudta volna? Remélem. Folyton a telefonom néztem, hogy mikor hívnak vagy írnak SMS-t a fejleményekről, de eddig semmi. A 8 énekes egy szobában aludt, vagyis 7, Sophia miatt. 3 féle reggeli közül lehetett válogatni, én nem is válogattam, nem kellett egyik se, csak épp a drága Miranda meglátott.
-Hova mész?
-Nincs étvágyam.
-Muszáj enned. Össze fogsz esni.
-Nem fogok.
-Jó, akkor kérd ki és én megeszem. Tudod, hogy én vagyok a csapat...
K*rv*ja. Gondoltam magamban.
-...kapitánya és szükségem van az energiára.
-Ok.
Kikértem, majd léptem.
-Köszike.
-*ny*d.
-Tessék, mondjam el a kis esti midet?
-Jó étvágyat.
-Akkor valószínű, hogy félre hallottam, mert azt értettem, hogy anyukámról mondtál valami negatívat.
12.23-ra ott is voltam, ahogy ígértem az edzőmnek.
-Itt is vagy, ennek örülök.
-Még én.
-Aha, szóval, jót aludtál, kipihented magad?
-Őszintén, semmit nem aludtam, nem is bírtam.
-Enni ettél?
-Ettem, igen.
-Akkor jó, mert ha nem tuti hazaküldtelek volna.
-Értem, akkor kezdjük.
14.23-ra megérkezett mindenki, természetesen a CSK, nekem az nem kapitányt, hanem k*rv*t jelent, ha ő az beszólt:
-Azta, Sandy, eléggé izzadtnak tűnsz. tán csak nem mar a hazugság savja?
-Ööööm..
-Miranda, ne b*szogasd kérlek. Elég rossz napja volt, sőt a tegnapi még rosszabb, szóval most ha lehet, csitulj kicsit.
-Értettem, edző.
-Helyes, kezdjük el.
19 óra körül elkezdtem szédülni, rá 10 percre össze is estem. 21 óra volt, mikor magamhoz tértem a betegszobán, épp hallottam, ahogy Miranda beszél az edzővel.
-Tudtam, tudtam, szegény kislány.
-Mi az? Tudsz valamit, amit én nem?
-Csak annyit, hogy azt mondta, hogy nem kéri a reggelit, nekem is adta, én visszakoztam, de ő váltig akarta, hogy ne derüljön ki az, hogy nem evett. Mivel nagyon kedvelem meg cuki meg minden, így muszáj volt ezt tennem.
-Csalódtam benned részben, másrészt örülök, hogy őszinte vagy és elmondtad.
-Most kifogják tenni, mert én nagyon szomorú lennék akkor.
-Szükségünk van rá, ő is jó táncos.
-Ennyire, hogy kockáztassunk?
-Igen, melletted ő a legjobb.
-Hát, annyira nem, de megértem, ha biztatni akarja.
Pff, az a r*banc. Kirángatta magát a sz*rból, engem meg jobban belekevert, de hála istennek a csapat tagja vagyok még mindig. Rá 2 percre a beszélgetésüknek felkeltem, megbeszéltük a dolgokat, majd visszatértem a szobánkba, ahol elképesztően sok étel fogadott, amit meg kellett ennem, egész jól esett. Nézem a telóm, 2 üzenet. Egy Cat-től.
"Szia életem. Elképesztő ez, amit írtál. Nem tudok többet írni, mert attól, hogy itt leírom nem ugyanaz. Holnap itthon leszel úgyis, majd mesélsz. Jobbulást, vigyázz magadra, szeretlek"
Igaza is van. Más élőben, mint telefonon. Ezt több embernek is példába kéne vennie. Meglestem a másik üzit, amit a rendőrség küldött.
"Szép estét Miss Sabrina Hallington. Azonosítottuk a buszon lévő elhunyt személyt, akinek neve: Miss Sophia Miller. Fogadja őszinte részvétünket."
Nem, nem, nem. Ez...ez sokkolt. Nem tudtam elhinni, hogy tegnap volt, ma már nincs. Hogy lehetett Ő? Nem lehet ő.. Majd éjféltájt összehívtam a csapatot.
-Szeretném közölni veletek, hogy szeretett csapattagunk, Sophia Miller elhunyt, ő volt a halott azon a buszon.Mindenki sírt, jajjgatott és nem akarták elhinni. Sophia-t mindenki szerette. Még az edző is sírt.
-Az eddigi pályafutásom során ilyen még nem történt, hogy valaki meghaljon... El se tudom hinni.
Egyedül a mi drága CSK-nk, Miranda nem sírt, azon nem is lepődtem meg, viszont a kijelentésén nagyon:
-Eggyel kevesebbel kell megosztanom a fényemet, hurrá.
Erre mindenki elkezdte r*bancozni, k*rvázni, anyázni, köztük én is (haha), az edző is kiakadt.
-Figyelj, te most tűnj el innen, kitettelek, viszlát. Az új CSK Sabrina.
-Ezt nem teheti.
-Megtehetem. Legalább kevesebb emberrel kell megosztaniuk a fényüket.
-Tudja mit? Kapja be, az apám támogatta ezt a csoportot, nem fogja mostantól.
-Pff...
-Igaza van, nélküle elveszett a legnagyobb szponzorunk.
...
9. rész - Megcsináljuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése