2015. 04. 06.
Mikor felkeltem elképesztően rossz érzés fogott el. Belegondoltam, hogy ott vagyok a temetésen és mindenki csúnyán néz rám. Szükségem van nekem erre, hogy beszólogassanak? Nem, egyáltalán nincs, de megígértem az álmomban Sophia-nak, hogy ott leszek, így nem szegem meg a szavam és elmegyek. Ennyit megérdemel. Catherine-t nem viszem inkább, nem akarom, hogy halljon abból a vitából, amiből lesz akármit is. Gyors letusoltam, ettem pár falatot és mentem a busszal, a temetés előtt pár perccel értem oda. Mi volt az első, ami fogadott? MIRANDA. Mi a sz*rt keres ő itt, aki soha nem becsülte meg se Sophie-t, se a csapatot? Jó, mondom én, aki ott hagyta a versenyen a csapatát a döntőnél, de akkor is. Azért is lett elküldve, mert örült annak, hogy Sophia nincs köztünk. Hülye r*banc. Természetesen nem bírta ki, hogy ne szóljon hozzám.
-Ó, hellóka. Hallottam, hogy milyen lelkesen biztattál mindenkit, hogy nyernek, majd ott hagytad őket. Jól tetted.
-Nem a te dolgod, na pá.
-Nehogy a tiéd legyen az utolsó szó...
Ott is hagytam. Mentem tovább. Az edző volt az, akit láttam.
-Jó napot, edző.
-Már nem kell, hogy így hívj vagy magázz. Nem vagyok többé edző és nem is akarok az lenni. Nem a vereség miatt, Sophie halála miatt okolható vagyok én is.
-Dehogyis.
-Dehogynem. Minek kellett elmennünk a helyszínre? Nem változtatott úgyse semmin. Hiába néztük meg a színpadot és gyakoroltunk ott, vesztettünk.
-Az én hibámból.
-Egy ember nem okolható a vesztésért, mindenki hibája volt, nem csak a tiéd.
-Ha én nem szállok ki, akkor nyerhettünk volna, mert szerintem ez is sokat számított, hogy én: aki bátorította őket.... megfutamodott.
-Nem, nem futamodtál meg. A szerep kellett, az fontosabb volt számomra, én se döntöttem volna másképp.
-Hiába is mondja, a fő hibás én voltam.
-Ha nem hiszel nekem, sajnálom.
Az edző elsétál, megy a templomhoz. Remek egy nap, mit ne mondjak. Már csak a csapat hiányzik. Ahogy közeledek a templomhoz, látom, hogy belül le vannak foglalva helyek a táncosoknak, mind meg van töltve, kivéve egyet. Kicsit arrébb megyek és látom, hogy az én nevem van ott. Most üljek le? Igen? Nem? De. Azért is. Aztán látom, hogy Michael, aki a székem mellett ül ráköp.
-Nem kértem, hogy takarítsd le a székem.
-Téged akarlak megtakarítani, de nem lehet, mert lány vagy, bár nálad lehet kivételt teszek.
-Nem félek tőled..
-Jobban teszed, mert téged ásnak el következőnek.
-Nehogy dugába dőljön a terved cicabogár.
Szóval nem ültem le, inkább arrébb mentem és ott álltam végig a temetést. Nagyon szép volt, ha lehet egy temetésre ezt a jelzőt használni. Elbúcsúztak a családtól, a barátoktól és a tánccsapattól is. Mikor mondták a nevem elkezdett a tánccsapat fújolni, akkor volt az a pillanat, hogy kimegyek és lesz*rok mindent. Nem tettem, Sophia miatt vagyok itt, nem ezek miatt. Meg is változott a véleményem arról, hogy a Pretty Little Liars-ből szerzett pénzem felajánljam nekik. Inkább égetem el, mintsem nekik adjam. Mikor vége lett a temetésnek, odamentek a szülők mindenkihez és megköszönték, hogy eljöttek, köztük hozzám is. A tánccsapat dühös szemekkel nézett rám. Mikor kimentem a hátam mögött jött a tánccsapat. Megfordultam.
-Na, mit akartok? Megölni, felkötni, megkínozni? Nyugodtan, gyerünk, mert nem érdekeltek. Sophie mellesleg nevetne rajtatok, hogy ezt csináljátok, főleg az ő temetésen, mert köztudott: velem volt a legjobban, nem veletek, sőt néhányokat ki nem állhatott, mint téged Köpködő Vipera, ismertebb nevén Michael Johannson. Folyton leordítottad, ha véletlen rosszul lépett, miközben te bénáztál végig, ő belejött. Szégyen vagy! SZÉGYEN! Az egész csapat az. Gusztustalanok vagytok mind, egytől egyig. Azok maradtok örökre. Gyerünk, üssetek már!
Ekkor Michael elővesz egy zsebbicskát és elkezd vele fenyegetni.
-Ha ennyire jóban voltál vele, akkor mehetsz mellé a sírban.
-Mike, fejezd be.
-K*ssolj, Chris.
-Nem, ne vidd túlzásba!!
Chris kiakarja kapni a kezéből, de véletlen úgy fogta meg Chris a bicskát, hogy végig húzta rajta a kezét és abban a vonalban ömlött a vér. Többen elrohantak, ott hagytak Chris-t.
-Látod, megmerem tenni.
-Gyerünk, akkor tedd.
Mike hezitál.
-Fogd be a pofád és akkor lehet, hogy megúszod annyival, mint Chris.
-Gyenge vagy, erőtlen, gyere csak.
Ekkor elkezd rohanni felém, de megbotlik. Úgy látszik, hogy nem tanították meg neki, hogy a kést lefelé kell tartani, ő felfelé tartotta, gondolom tudjátok, hogy nem élte túl, egyenesen a szívét találta el. Azonnal meghalt.
-Figyelned kéne a lábad elé, nem figyelmetlenül rohanni egy késsel.
Oda mentem Chris-hez, aki fehér volt, mint a fal. Szakítottam a ruhámból egy darabot, majd elszorítottam neki a sebet, azonnal hívtam a sürgősségit. Pár perc se kellett és már ott is voltak. Az edző pont akkora ért oda.
-Mi történt?
-Hosszú.
-Van időm.
Elmentünk egy kávézóba, ahol elmeséltem mindent.
-Féltem, hogy történni fog valami, de ez.... El se hiszem...Szóval Michael is meghalt.
-Meg, Chris pedig nagyon rosszul van, de nem fog legalább... tudod.
-Végre letegeztél.
-Nem figyeltem. Ha hazamegyek tuti, hogy Cat többé nem enged sehová. Sőt, ha a sajtó meghallja, hogy mi történt, na az lesz még sz*r.
-Elhiszem, beszélj a rendőrökkel, hogy ne adjanak ki információt.
-Jó ötlet, köszönöm.
Felhívtam a rendőröket, megígérték, hogy egy szót sem szólnak, így nem tudja felkapni a sajtó. Catherine többször is hívott, mondtam neki, hogy még van egy kis elintéznivalóm. Be akartam nézni Chris-hez. Kedvesek voltak, azonnal beengedtek.
-Szia, Chris.
-Szia, Sab.
-Köszönöm.
-Mit?
-Megvédtél.
-Csak azért, hogy tudd: én soha nem szidtalak, mert nem láttam az értelmét.
-Rólad nem is gondoltam volna, hogy tennéd.
-Akkor jó.
-Hoztam neked virágot, a kedvenc virágstandomnál csináltattam.
-Nagyon szép, köszönöm.
Chris ágyának a szélén ültem, a szemébe néztem. A gyönyörű tengerkék szemébe, ami elkápráztatott.
-Mellesleg nagyon szép vagy, csak kár, hogy nem a fiúk jönnek be.
-Valójában mindkettő kecsegtető.
Majd odahajolok és csókolózunk. Egy órán keresztül, majd hazamentem. Cat fogadott az ajtóban.
-Na, miújság? Mi történt? Beszólt valamelyikük?
-Semmi különös nem volt. Hála istennek, nem történt semmi durva.
-Örülök neki. Olyan későn értél haza, több mint 10 órán keresztül hol voltál?
-Volt még egy halotti tor szerűség.
-Ja, már azt hittem, hogy megcsalsz.
-Dehogy.
...
12. rész - Összezavarodva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése